A megtestesülés misztériuma

El kell érkeznie valahogyan a pillanatnak, amikor átlátunk a képeken, messze túllátunk a logoszon és a jelképeken, és eljutunk a dolog lényegéig… Kérlek, áss mélyebbre, akár a drágagyöngy-kereskedő! Keresd mindenütt, adj el mindent, hogy megtaláld Jézust a maga teljességében!

7/5/1993

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; és a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt…És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal (Jn 1:1-5, 14).

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása (Zsidók 1:1-3).

Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született…mert tetszett az Atyának, hogy ő benne lakozzék az egész teljesség (Kol 1:15,19).

Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. És az élet megjelent és láttuk, és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk (1János 1:1-2).

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is…Aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:6,7,9).

Milyen rejtélyes nyelvezet: „Az Ige Istennél volt. Az Ige Isten volt. Az Ige testté lett, és egy ideig közöttünk lakozott.” Ám ez nem csupán költészet! Jézus az Ige.

Az „Isten Igéje” kifejezést gyakran használjuk, amikor a Szentírásra, a Bibliára utalunk. De hogyan értjük az Ige elnevezést? Azt állítjuk, hogy a Biblia Istentől ihletett, nem emberi elgondolás vagy emberi kéz műve, nem filozófiai vagy vallási témákkal foglalkozó emberi elme szüleménye, hanem magának Isten leheletének lejegyzett megnyilatkozása.

Jézus Krisztus azonban még ennél is sokkal nagyobb! Jézus Isten Szavának testet öltött valósága. Ha a Biblia a szavakká lett Ige, akkor Jézus a testté lett Ige. Ne felejtsük el, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egy Isten. „Az Úr, a te Istened egy Isten” – nem három isten, hanem egy. Jézus azt mondta: „Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”. A názáreti Jézus Isten Szavának és szívének kifejeződése. A Mindenható Isten valóra vált gondolata.

Lépjünk egy kicsit vissza, hogy segítsek rámutatni: azok a tulajdonságok, amelyekről a Biblia beszél – a türelem, alázat, szentség – nem csupán nemes jellemvonások, amelyeknek utánzására törekednünk kell. Jézus Krisztus maga Isten Igéje. Amiről az írott Igében olvasunk, az csupán érthető nyelven történő leírás Jézus Krisztusról. „Eljött, és egy ideig közöttünk lakozott”. Jézus megélte Isten jellemét és életét. Arról beszélt. Azt tanította. Isten lehelete volt. „Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”. Jézus volt az út az Atyához és ma is az. Jézus Isten jellemének, gondolatának és elméjének kifejeződése, megnyilvánulása és megszemélyesítése, „az Atya valóságának képmása”.

„Olyan régóta velem vagytok, és mégsem értitek?” – kérdezte Jézus. „Aki engem látott, látta az Atyát.” Isten testet öltött Igéjén keresztül egyenesen belelátunk Isten szívébe és gondolataiba, magának Istennek a személyébe. Ez Jézus! És ezért beszélt János úgy Jézusról, mint aki „az örök élet”. Ezért mondhatta János: „A kezeink illették, a szemeink látták, a füleink hallották Isten örökkévaló életét.” Nem azt mondta, hogy Jézus „nagyon jó ember volt, aki mindent elmondott nekünk Istenről; aki tökéletes keresztyén életet élt, és megmutatta nekünk is, hogyan kell ezt tennünk, és aztán nekünk adta a Szent Szellemet, hogy mi is így tudjunk élni”. Ehelyett János – visszatekintve hatvan évvel az után, hogy látta Jézust felmenni a mennybe – azt mondta, hogy az örök életet érintette meg, nem csupán egy jó embert.

Pál a megtestesülést „titoknak” nevezte, ami az ember számára felfoghatatlan, de amit Isten mégis kijelent. Maga a szent apostol, Pál is elismerte, hogy ez titok a számára, bár az egyik legtermékenyebb ember volt, aki valaha a földön élt. Sosem tudta volna felfogni, hogyan születhetett Isten leheletéből egy kisbaba. Isten azonban kijelentette, hogy ez tényleg megtörtént. Maga Isten Szava sírt fel a jászolban! Az Élő Isten gondolata, szíve, szándéka, célja, látása – Szelleme!

„Az Úr, a te Istened egy Isten”. Ezért írhatta János és Pál is azt, hogy „Jézus teremtett mindent”, hogy „minden általa és őreá nézve lett”.

Várjunk csak! Ezt nem az Atya tette?

Nem Jézus nélkül. Ők egyek!

„Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”.

„Aki látott engem, látta az Atyát.”

„Megjelent nekünk az örök élet.”

Meg kell érteni a megtestesülésnek ezt a titkát ahhoz, hogy megértsük: nincsenek olyan „dolgok”, mint türelem, jóság, önuralom vagy szentség. Ezek nem külső tulajdonságok, amelyekre szert tehetsz, ha jó sokat olvasod a Bibliát, vagy imádkozol azért, hogy egyenként megkapd ezeket. Így nem lehet élni! Sosem leszel „jó keresztény” attól, ha megpróbálsz keresztény tulajdonságokat aggatni az életedre.

A „dolgok” nem egyenlők az Élettel! Hogy lehet életet nyerni egy kémcsőből? Sehogy! Nem lehet a megfelelő összetevőket beletenni egy kémcsőbe, összerázni, Bunsen-égő fölé tartani, és életet nyerni belőle.

Ez a szellemi világban sem így működik. Jézusban van az élet, és ezek a tulajdonságok abból fakadnak, ha Benne vagyunk. Ezek a „dolgok” csupán leírásai annak, ahol most tartunk, a Benne elrejtett örök rendeltetésünknek, és a Mindenható Isten szívének, elméjének és lelkének leírásai, ahogyan Krisztus Jézusban, az Élő Igében megnyilvánulnak. Most már te is élő levél vagy, Isten Szavával írva, kitörölhetetlenül az elmédben és szívedben. Dicsőségről dicsőségre elváltozol magának Istennek a képére és hasonlatosságára.

„A Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Halleluja! Éppen ezért igazából lényegtelenek ezek a „dolgok”. Ezért van az, hogy ha elérendő célként tűzzük ki őket, az csak sorozatos kudarchoz, csalódáshoz, sekélyességhez, ürességhez és félelemhez vezethet. Ha nem Krisztus Jézus minden mindenekben a számodra, megtapasztalod a csalódottságot, az ürességet – mindezeket a kétségbeejtő dolgokat. Minden, amit „elérni” vágysz, már ott van a Fiúban. „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Nincs más. Minden Őbenne, Őáltala és Őérte áll fenn. Mindaz, ami valaha bármilyen értékkel is bírhat, már ott van Őbenne.

Ezért volt az, hogy amikor a gazdag ifjú „jó Mesternek” nevezte, Jézus így válaszolt: „Nem érted – bármennyit is tudsz – mert csak egyedül Isten jó”. Jézus itt nem folytatta a magyarázatot, de mi ismerjük a megtestesülés titkát. A gazdag ifjú csalódottan ment el, mert jó tettei mit sem értek. Lehet, hogy megpróbálta igazolni magát: „Jó dolgokat teszek. Egyébként is, mit képzel magáról ez a fiatal ács?” Biztos vagyok benne, hogy megpróbált a saját maga által összetákolt életére támaszkodni, amíg megint össze nem omlott az egész, és eszébe nem jutottak Jézus szavai.

De mi lenne, ha egészen máshogy közelítenénk meg az életünket? Kezdjük mindjárt azzal a döntéssel, hogy Jézus Maga lesz mindenünk mindenben, és elhisszük, hogy egyedül Ő az út az Atyához, és minden szellemi áldás Őbenne létezik.

Ennek a döntésnek forradalmi kihatása lesz az életünkre…