„Mostantól fogva ismertek engem”

El kell érkeznie valahogyan a pillanatnak, amikor átlátunk a képeken, messze túllátunk a logoszon és a jelképeken, és eljutunk a dolog lényegéig… Kérlek, áss mélyebbre, akár a drágagyöngy-kereskedő! Keresd mindenütt, adj el mindent, hogy megtaláld Jézust a maga teljességében!

7/5/1993

Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt (János 14:5-7).

Gyermeki lelkület kell hozzá!

Belenézünk a tükörbe, és eltűnődünk: „Ismerem én Istent igazából?” Érdekes, hogy Tamás, Fülöp és a többiek olyan régóta Jézussal voltak már, mégis hasonló kérdéseket tettek fel. Valójában nem értették pontosan, ki Jézus; nem tudták, ki az Atya; nem tudták, hogyan kapcsolódik egymáshoz a kettő. Ennyi időt Jézussal töltöttek, és mégsem volt még mindig világos előttük.

Jézus azonban azt mondta: „Mostantól fogva ismeritek Istent”. Biztos vagyok benne, hogy ezen a ponton megvakarták a fejüket, és azt mondták: „Tényleg? De hát öt perccel ezelőtt még nem ismertük Őt. Most viszont már ismerjük – hogyne!” Gondolom, hogy Jézus szavai összezavarták őket. Ugyanakkor bátorító tudni, hogy bár nekünk is van szerepünk abban, hogy termékeny talaj legyünk, és ne hagyjuk, hogy a gyomok vegyék át Isten termésének a helyét, Isten megismerésének „munkája”, úgy tűnik, inkább Isten feladata. A János 14 hátralevő részében Jézus részletesen kifejti, milyen szerepe van a Szent Szellemnek abban, hogy a hívő életében ezt a kapcsolatot ápolja.

Ezért nem bánom, ha ostobának érzem magam, amikor Jézus rám néz, és azt mondja: „Nem ismered Istent, de mostantól fogva ismered Őt”. Az Atya a Fia által abból a hitből fakadóan beszél, hogy Ő a véget ugyanúgy ismeri, mint a kezdetet. Az Ő elméjében világos az egész, és itt tulajdonképpen azt a magabiztosságot próbálja átadni nekünk, hogy ne az érzéseink vagy a teljesítményünk alapján mérjük magunkat. Ennél sokkal nagyobbról van szó!

Ha van füled a hallásra, értsd meg ezt: Jézus irántad való elkötelezettsége sokkal valóságosabb, mint saját jelenlegi önvizsgálatod.

„Mostantól fogva ismertek engem.”

„Tényleg?” Jó, hát akkor elfogadom. Ha Jézus azt mondja, hogy ismerem Őt és az Atyját, akkor nem fogok Vele vitatkozni. Még ha nem is tapasztalom meg ennek a teljességét, de vajon nem igaz-e, hogy „nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van?” Igaz-e, hogy hit által hegyeket vethetünk a tengerbe? Krisztus nem hit által lakik-e a szívünkben? Előbb el kell hinnünk, amit mondott, ahhoz, hogy megtapasztaljuk, amit mondott. Ha Jézus azt mondja, hogy az ismeretem Róla nagyon is valóságos az Ő gondolataiban, akkor már csak az a kérdés, hogy kész vagyok-e elhinni, hogy a Róla alkotott ismeretem teljes Őbenne.

Ha nem hiszem, hogy Jézus az út, folyton csalódott leszek, ide-oda tévelygek, és mindenfélével próbálkozom. Ha viszont hiszem, hogy Jézus az Út, elég egyszerű megmenekülni attól a zűrzavartól, amelyet a Sátán próbál kelteni az elmémben. Ahogy Isten megígérte, hogy megismerhetjük Őt – és az Ő elgondolásában ez már így is van – akkor hinnünk kell Neki, mielőtt megtapasztalhatnánk.

Ez valódi titok. Készségesen beismerem. Olyan a beállítottságunk, hogy hajlamosak vagyunk bizonyítékot követelni, mielőtt valamit igaznak fogadunk el. Jézus azért jött el, hogy átállítson bennünket! Azt mondta: „Amit én mondok, az igaz. Az Ige testté lett. Én vagyok az Igazság. Felejtsd el, amit hallottál vagy tapasztaltál – amit én mondok, az az igazság.” Olyanokká kell lennünk, mint a gyerekek, ahhoz, hogy így élhessünk!

„Mostantól fogva ismertek engem.”

„Rendben! Nem tudom, mit jelent ez, de tudom, hogy igaz. Most már csak arra kell rájönnöm, hogyan igaz.” Az nem kérdés, hogy igaz-e; hiszen igaz.

„Mostantól fogva ismertek engem.”

„Segíts meglátnom, hogyan ismerlek Téged! Nem gondoltam, hogy ismerlek, de nyilván tévedek, mert Te azt mondod, hogy ismerlek. Szóval igen!”

Valójában nagyon sok igevers van, ami ilyen választ vár tőlünk. Például: „Tartsátok magatokat halottnak a bűn számára.”

„Á! Nem vagyok halott a bűnnek. Nem lehet! Hiszen ma reggel is…”

És elkezdesz az elmédben vitatkozni Istennel! Ezt nem ajánlom. Egyrészt, minden alkalommal Neki lesz igaza. Másrészt, soha nem tapasztalod meg az életet Krisztusban, amíg hitetlenségben jársz. Sosem tudod átélni Jézus evangéliumának valóságát az életedben, és azokhoz a milliókhoz fogsz hasonlítani, akik úgy szálltak sírba, hogy sosem tapasztalták meg a kereszténységet, pedig a követőinek vallották magukat. Miért van ez? Mert hitetlenségben jártak. Akár a zsidók, nem párosították hittel. Hallották a szavakat, de nem hitték el azokat. Hagyták, hogy a megtapasztalásaik szabják meg, hogyan érezzenek, és hogyan tekintsenek magukra. Attól függött, hogy halottnak tartották-e magukat a bűn számára, hogyan indult a napjuk, nem pedig attól, mit mondott Isten.

Halott vagyok a bűnnek. Halott vagyok a bűnnek. Honnan tudom? Onnan, hogy Isten megmondta. A megtapasztalásom nem áll összhangban ezzel? Hát, ez az én bajom. Isten azt mondta, hogy így van, hát így van! Most már csak el kell hinnem. Ennek az igazságnak a megélése követni fogja a hitemet. Nem megelőzni!

Ezt meg kell érteni a keresztyénséggel kapcsolatban. Erről beszélt Jézus, amikor azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Meg kell értened: azon múlik, mennyire tud benned lenni az Út, az Igazság és az Élet – a Zoé élet, az örök élet, a csillagrendszerek ereje a te halandó testedben –, hogy Jézusban rejtőzöl-e el ezek beteljesedéséért. Hiábavaló megkísérelni, hogy saját erőfeszítéseid által elérd ezeket! Soha nem jutsz el az Útra, az Igazságra és az Életre; ezek Krisztusban vannak elrejtve Isten dicsőségére. Egyedül úgy lehetnek a tieid, ha Jézusban nyugszol, Benne találod meg az életedet és reménységedet, és akárhogy is érzel, „hiszel Abban, akit az Atya küldött”.

Állj meg Jézusnál; Ő a válasz a kérdéseidre!

„Üdvösségem van-e?”

„Jézusnak üdvössége van?”

„Bölcs vagyok-e?”

„Jézus bölcs?”

„Szent vagyok-e?”

„Jézus szent?”

„Halott vagyok-e a bűn számára?”

„Jézus halott volt-e a bűn számára?”

„Boldog vagyok-e?”

„Jézus elégedett volt?”

„Tudok-e imádkozni?”

„Hát, Jézus tudott-e?”

Minden egyes kérdésre Jézusban van a válasz. Ő a válasz. Nem ad a kezünkbe egy nagy szabálykönyvet, hogy megtanuljuk a megfelelő kifejezéseket és betanuljuk a válaszokat, és – feltéve, ha jól sikerül megtanulnunk – akkor azt mondjuk: Ja, igen! „A győzelmes keresztyén élet” (akármi legyen is az). Vagy „a tökéletes gyülekezet”. A Krisztusban való élet nem formulákról szól, és a közösségi élet sem. A gyülekezet egy csomó teljesen odaszánt emberből áll – nemcsak az elkötelezettség értelmében, hanem abban az értelemben, hogy Jézus a válasz minden kérdésükre az életükkel kapcsolatban. Máskülönben lehet, hogy üdvösséged van, mégsem tudod megtapasztalni az üdvösséget a mostani életedben. Ha nem Jézus a válasz minden kérdésedre azzal kapcsolatban, ki vagy, milyen erősségeid, képességeid és adottságaid vannak, milyen hatást gyakorolhatsz mások életére, vagy hogyan érzel saját magaddal kapcsolatban – ha nem Ő a válasz, akkor továbbra is haszontalan, kiábrándult életet fogsz élni. Pedig nem ez Isten akarata a számodra. Jézus azért jött el, hogy bővölködő életed legyen. Őszintén szólva, te is biztosan tudod, hogy ezt nem sokan tapasztalják meg.

Az igazság iránti szeretetre való készségeddel kezdődik az a képességed, hogy az evangéliumban, Jézus „jó hírében” járj, és már e mostani korban „megízleld a jövendő világ erőit”. Tényleg megtapasztalhatod ezt a fajta életet! Pál átélte. Ő írt arról, hogy „Krisztussal együtt helyeztettünk a mennyekbe”. Erről vajon Gamáliel teológia-kurzusán tanult? Milyen ószövetségi szakaszt idézett? Nincs ilyen! Az igazság, amit Jézus kijelentett Pálnak, a Krisztusban való állapota volt. Ennek eredményeként úgy élte az életét, mint aki Krisztus mellett ül, és egyszerűen csak leírta, mit látott. „Leginkább úgy tudnám leírni, hogy olyan ez, mintha ott ülnénk Krisztussal a mennyekben. Igen, ezt így mondhatnánk.” Azt fejezte ki, amit megtapasztalt. Isten pedig azt akarja, hogy mindnyájan így éljünk. Ez a rendeltetésed! Ez a helyed! Ez vagy te – amennyiben kész vagy elfogadni és elhinni, hogy Isten ezt mondta, és hagyod a szívedbe írnia.

Hirdesd a világnak, az atyafiak vádlójának és saját tükörképednek, hogy ez igaz. Jelentsd ki, hogy Jézusban teljesedik be Isten minden követelménye veled szemben; hogy Jézus az „igen” és az „ámen” Isten minden ígéretére és reménységére – a múltban, a jelenben és a jövőben. Nem tudom ezt máshogy kifejezni – rendezd ezt a dolgot a szívedben! Ha belenézel a tükörbe, amikor kudarcot vallottál és csalódott vagy, kísértéseid vannak; amikor a gyerekek kórusban sírnak, és mindenféle dolog történik veled, vigyázz, nehogy eltántorodj ettől az alapvető igazságtól: Bármi bárhogy legyen is, Jézus a válasz. A válasz már elhangzott. Már kimondták. Az Ige testté lett. Az Atya minden reménysége és álma beteljesedett benned, amennyiben hiszel Abban, akit Ő küldött. Jézus az Út.

„Végig tudom csinálni?”

„Jézus végigcsinálta?”

„Elvégeztem! Megtettem!” El tudod ezt hinni? Bele tudsz nézni az Atya szemébe, és ki tudod mondani: „Megtettem!”? Vagy túlságosan lefoglal, hogy saját magadra nézel, nem hiszed el, amit Isten mondott, és rugdosod a port, ezt mondogatva: „Végig tudom csinálni, vagy nem? Nem tudom. Vajon sikerülni fog?”

Ne így élj! Isten így is, úgy is szeret, de nem akarja, hogy kiábrándult, nyomorúságos, siralmas életet élj! Ezért hát ne tedd! És ha már benne vagy, „Buzdítsátok egymást ezekkel az igékkel”. Ha látsz valakit, aki nem úgy látja a dolgokat, ahogy Jézus látná, aki úgy tekint magára, hogy az nem áll összhangban az evangélium reménységével és ígéretével, Jézus jó hírével, akkor biztasd őt! „Menjetek, sokasodjatok, és töltsétek be a földet” – Jézus jó hírével! Jézus betöltötte az Atya valamennyi követelményét veled szemben, és Ő a válasz minden kérdésre az értékességeddel és a benned rejlő lehetőségekkel kapcsolatban – ő az Út, az Igazság és az Élet.

Válasz, nem pusztán teológia!

„Ismered Istent?”

„Igen!”

„Honnan tudod, hogy ismered Őt?”

„Onnan, hogy Ő mondta.”

Világosan kell gondolkodni, ha keresztyén akarsz lenni. Igenis ismered Őt.

„Nem ismerem Őt.” De hát ez nem az éretlenség, hanem a hitetlenség beismerése! Így hirtelen megint enyém a felelősség. Ha Őt ismerni érettség kérdése, és nem vagyok elég érett ahhoz, hogy ismerjem Őt, akkor kikerül a kezemből az irányítás. Az „érettség” valahol a távolban van. Hogy lehetnék éretté egyik napról a másikra? Mit kutyulhatnék ki egy üvegben, amihez vizet adva, összerázva érett keresztyént kapnék? Ezt nem lehet csinálni. Ez túl nagy; túlságosan meghaladja a képességeimet. Márpedig ha nincs a kezemben az irányítás, nem is vagyok felelős. Tehetek egy-két dolgot imitt-amott, hogy a jó útra találjak, de olyan hosszú ez az út!

„Nem tudom, hogyan sikerülhetne. Mire két dolgot jól teszek, valószínűleg hármat rögtön utána rosszul teszek, vagy pedig felfuvalkodok a két jó dolog miatt, és az egésznek vége.”

Hát, ha így nézed a dolgokat, akkor hosszú, nyomorúságos, fárasztó életed lesz. A jó hír az, hogy nem kell így lennie!

„Szóval ismered Istent?”

„Igen, ismerem Istent. Csak így szabad gondolkoznom!”

„Ismerem Istent?”

A válasz erre nem az: „Hmmm, nézzük csak, ismerem-e Istent…Hát, nem imádkozom eleget, nem vagyok elég szent, és nem szeretek eléggé, és néha az indulataim…”

Figyelj: Nem akarom, hogy elszabaduljanak az indulataid. Jézus sem akarja. És valószínűleg tényleg nem imádkozol eleget. De igazából nem ez a lényeg. Ismerem Istent? A választ nem a teljesítményem szabja meg. Azt kérdezem magamtól, ha valaki érdeklődik afelől, hogy ismerem-e Istent: „Mit mondott erről Isten?” Nem egészen más választ kapok így? „Mit mondott Isten? Azt mondta, hogy igenis ismerem Őt!”

Most arra próbálunk rámutatni, hogyan gondolkozzunk és hogyan válaszoljunk kérdésekre. Jézus hogyan válaszolt Sátán vádló kérdéseire? Isten gondolatainak felhasználásával. Nekünk is így kell válaszolnunk. Ha Jézus elgondolkodott volna azon, hogyan érez, nem tudom, mit válaszolt volna. De úgy határozott, hogy Isten szava fogja irányítani, amit érez.

Éppen ezért ha megkérdezed, hogy tökéletes vagyok-e, sokféleképpen válaszolhatnék. De a szellememben azt fogom mondani: „Nos, Jézus tökéletes volt? Mit mond a Szentírás arról, akit megmosott a Bárány vére? ’Fehér, mint a hó’. Bingó! Akkor ez a válaszom.” Olyan fehér vagyok, mint a hó? Ha a teljesítményem, az ismeretem, a dolgok emberi mércéje alapján akarnék válaszolni, azt kellene mondanom, hogy nem vagyok olyan fehér, mint a hó. Ha viszont Isten mércéje alapján próbálnám értékelni a dolgokat – márpedig ez a válaszadás egyetlen helyes módja – azt kellene mondanom: „Ha Jézus vérébe került, hiszem, így van. Bár a bűneim skarlátpirosak voltak, most már olyan fehérek, mint a hó – ha az Úr nevét hívom segítségül. Ha Ő a reménységem; ha Ő a Kősziklám, Menedékem, Erős Tornyom, Üdvösségem, Bölcsességem és Igazságom – Ő számomra az Út, az Igazság és az Élet – akkor hogyan lehetne másként? Gondolom, minden rendben! Biztosan olyan fehér vagyok, mint a hó.”

Szeretnék jobb lenni? Igen, szeretnék jobb lenni. Nem élek tunya életet, amit még mindig keresztyénségnek lehet nevezni. De egyedül úgy leszel képes hitben élni az életedet, és ténylegesen meglátni a győzelmeket, amikre szívedből vágysz, amióta csak először hallottad Jézus nevét, ha minden kérdésre Jézus nevével válaszolsz. Jézust írd be az üres helyre! Bármi legyen is a kérdés, bármit hozzon fel ellened az atyafiak vádlója, bármivel álljon elő a világ bölcsessége, a munkaadód, a körülményeid vagy a fennálló vallásos rend – minden kérdésre Jézussal válaszolj, és szilárd talajon fogsz állni.

Mit gondol Isten? Ő hogyan látja ezt? Ez a válaszom. Ez nem valamiféle kifogás. Ez nem valami furfang, hogy valami újat csempésszek be a teológiámba. Nem; ez a válaszom. Ez nem a teológiám; ez a válaszom, mert ez az igazság! Az elméddel mondhatod: „Igaz vagyok-e? A teológiám azt mondja, hogy Jézus az igazságom” – de közben a szellemedben továbbra is szennyesnek érzed magad, mert nem fogadtad el igazán, hogy Ő a te Igazságod.

Arra szeretnélek bátorítani, ha esetleg még nem így élsz, hogy ne fogadj el semmilyen más választ az életedben! És kérlek, biztass erre másokat is! Ne hagyd, hogy mások fél-életet éljenek, vagy ezt takaréklángon éljék meg csupán. Biztass másokat is azzal, hogy Jézus a válasz és az üdvösséged ugyanolyan bizonyos, mint az Övé, ha hiszel Abban, akit az Atya elküldött.

Imádság

Úr Jézus, szeretnénk elmondani Neked néhány egyszerű, alapvető dolgot.

Tudjuk, hogy Te Személy vagy, és nem egy fogalom. Téged akarunk követni, a Személyt, nem csak egy történelmi Tanítót, vagy egy életmódról alkotott elgondolások gyűjteményét. Mivel Te feltámadtál a halálból, élsz. Mivel élsz, követhetünk Téged ugyanúgy, ahogy János, vagy Péter, vagy Jakab, vagy bárki más a tanítványok közül. Olyanok akarunk lenni, mint ők. Ott akarjuk hagyni a hálóinkat, a pénzváltó asztalunkat, vagy bármit, és követni Téged, még ha nem is tudjuk pontosan, hova tartunk, de tudva azt, hogy nincs más, ahova mehetnénk. Nálad van az örök élet beszéde. Nálad mély értelmű, jelentős és igaz szavak vannak. Veled akarunk lenni. Meg akarunk érinteni Téged. Ha kérdések merülnek fel, meg akarunk érinteni Téged. Ha félelmeink támadnak, Benned akarunk elrejtőzni. Azt akarjuk érezni, amit Te érzel, és elhinni, amit mondtál, abszolút igazságként és tényként, függetlenül a múlt tapasztalataitól, az ördög és emberek vádjaitól. Életünket teljesen és visszavonhatatlanul Beléd akarjuk helyezni, mint Személybe, és abba, amit tettél – mindabba, ami Te voltál az Atyának, és ami éppen ezért nekünk vagy. Azt akarjuk, hogy a Te valóságod legyen biztos alap az életünkben, és Benned találjuk meg a választ minden kérdésünkre és hiányosságunkra.

Hisszük, hogy Te vagy Az, akit az Atya küldött. Teljes szívünkből hisszük. Hisszük, hogy Isten feltámasztott Téged, Jézust, a halálból, és olyan Nevet adott Neked, amely minden név felett való. Hisszük, hogy Te, Jézus, minden tekintetben tetszésére voltál, és a földön és a mennyben széthintett véred által út nyílt az Atyához. Elhisszük és megragadjuk ezt, és soha nem fogjuk hagyni, hogy bárki ellopja a koronánkat. Segíts meglátnunk és megtapasztalnunk mindent, amit nekünk szántál, hogy legyünk bizonyság a földön a véredről és végtelen kegyelmedről.

Nagy a Te neved!