Jézus Krisztus teljessége

El kell érkeznie valahogyan a pillanatnak, amikor átlátunk a képeken, messze túllátunk a logoszon és a jelképeken, és eljutunk a dolog lényegéig… Kérlek, áss mélyebbre, akár a drágagyöngy-kereskedő! Keresd mindenütt, adj el mindent, hogy megtaláld Jézust a maga teljességében!

7/5/1993

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk” (1Korintus 2:9-12).

Ember elméje soha nem fogta még fel, mit készített Isten az Őt szeretőknek. Csak az Ő Lelke képes kijelenteni azt. Hogyan tudnád megérteni, mi van egy másik ember szellemében? Sehogy. De Isten azt mondta, hogy megkaphatjuk Isten Szellemét – hogy magának a Mindenható Istennek a gondolatait, szívét és lelkét megismerhessük!

Ez az evangélium üzenetének jó híre! Sokkal több ez pusztán annál, hogy „amikor meghalunk, a mennybe jutunk”. Isten folyamatosan megismerteti Népét a Fiával, Szelleme által, aztán pedig Magához, saját Jelleméhez vonja őket. Ezt nem úgy végzi el, hogy átformálja a viselkedésüket, hanem enged Belé olvadni, és egy szellemmé válni Vele, mint ahogy a feleség egy testté válik a férjével (Efézus 5:31). Akik valóban Jézusban születtek, egyesültek Vele.

Isten népe számára Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Ha meg akarod látni az Atyát és Isten Királyságát, Krisztusnak a mindeneddé kell válnia. Emlékszel, mit mondott Jézus Nikodémusnak? „Ha meg akarod látni az Isten országát, újra kell születned” (János 3:3). Vagyis a szellemi életnek ez a természetfeletti birodalma csupán elmélet, bosszantó elmélet azok számára, akikben nincs ott Krisztus Szelleme.

A Királyságba vezető Út

Hogy juthatunk innen oda?

JÉZUS az Út, az Igazság és az Élet.

Az emberek az égvilágon mindennel próbálkoztak már, hogy megtalálják ezt a kereszténységnek nevezett valamit. János apostol azonban bizonyságot tesz arról, hogy természetes származás útján nem nyerhetjük el (nem örökölhetjük); nem lehet a miénk a férj akaratából (az életünkre hatást gyakorló emberek sem juttathatnak el rá); emberi szándékból sem szerezhetjük meg (ez nem olyan dolog, amire azt mondhatnád: „Akarom, ezért megszerzem”). Isten Szellemének méhéből, magától Istentől kell születned. Ez a születés igazi „jó hír”—csoda, amit csak maga Jézus képes megcselekedni.

Akkor hát hogyan juthatunk el oda? „Öt Lépést” kell végigvennünk, vagy „Négy Törvényt” betartanunk? Elérhetjük úgy, hogy aláírunk egy papírt? Újjá lehet születni egy ima elismétlésével? Elég, ha kimondjuk: „Jézus az Úr”? Nyilván nem, hiszen maga Jézus mondta: „Sokan mondják majd nekem ama napon: ’Uram, Uram’, de sohasem ismertem őket” (Máté 7:21-23).

Csak akkor láthatjuk meg Isten királyságát, és akkor léphetünk be, ha Istentől születtünk. És csak úgy születhetünk Istentől, ha arcra borulunk a názáreti Jézus személye előtt, és így kiáltunk: „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Övé minden hatalom, mert Ő él! Nála vannak a kulcsok; ha szeretnéd a kulcsot, hogy megmenekülj a haláltól és a Hádésztől, Hozzá kell menned.

Ne elégedj meg kevesebbel! Ne fogadj el helyette semmi mást! Jézus kell! Nem elég a vallás. Ha csak vallás, akármilyen tiszta, magasröptű vagy emelkedett is legyen, ki fogsz ábrándulni. Rá fogsz jönni, hogy soha nem felelsz meg sem a magad, sem a mások elvárásainak. Sosem fogod azt látni, amit ők látnak, vagy azzá válni, akinek szerinted lenned kellene. Időnként engedsz a kísértésnek, hogy elhidd: senki más sem lát semmit, mivel te nem látsz. Ha saját erőfeszítéseid által próbálsz eljutni a királyságban való életre, észre fogod venni, hogy rengeteg minden állja utadat – saját életed, hiúságod, személyes szokásaid, ízlésed, érzéseid, érzelmeid, hormonjaid vagy hobbijaid. Ezek mind az utadba állnak, és meggátolják, hogy meglásd az élet teljességét, amit egyedül Krisztusban lehet megtalálni. Jézus élete az egyetlen dolog, amit érdemes birtokolni ebben az életben – az EGYETLEN dolog.

A negatív értelemben vett „vallás” – nem a tiszta, szeplőtlen istenfélelem, hanem az a fajta vallás, amivel Jézus szembeszállt – egyik szerencsétlen jellemzője az, hogy hagyja az embereket külső dolgokra támaszkodni, miközben arra törekszenek, ami szerintük tetszeni fog az Atyának. Nem ízlelik meg „az eljövendő világ erőit”. Nem tapasztalják meg a „békességet, mely minden értelmet felülhalad”, a „kibeszélhetetlen, dicsőült örömöt”, a „romolhatatlan élet erejét”, vagy a belsejükből fakadó „élő víznek folyamait”. Valójában nem élik át ezeket. Mégis arra a meggyőződésre jutnak, hogy mivel a „megfelelő” mozgalomhoz vagy vallásos csoportosuláshoz tartoznak, vagy a megfelelő hitelvekben hisznek, mindenre eljutottak, amire lehet. Van egyfajta hamis elégedettség-érzetük és ismétlődő rutin az életükben, de megpróbálják a lehető legjobbat kihozni belőle.

Az igazi tragédia az, hogy az ilyen emberek legtöbbje soha nem jön Jézushoz, az egyedüli Úthoz, Igazsághoz és Élethez, hogy a valóságot kérjék Tőle, és „ne engedjék el, amíg meg nem áldja” őket.

Komolyan szeretnélek kérni téged, aki e sorokat olvasod, hogy nyisd meg a szemed Jézus Krisztus teljes evangéliumára – minden jó és tökéletes ajándékra, minden szellemi áldásra Krisztus Jézusban. Amíg te magad el nem tudod mondani: „Krisztussal együtt a mennyekben ülök” – nem azért, mert tudod, hogy ott áll a Szentírásban, hanem azért, mert ez az élettapasztalatod – addig ne elégedj meg! Ne vádolj senki mást, ha nem tapasztalod meg, de ne is ess kétségbe! Csak keresd tovább Krisztust teljes szívedből! Ne engedd el Őt addig, amíg meg nem áld valódi kijelentéssel arról, hogy ki Ő.

Ő maga az Út, az Igazság és az Élet. Keresd Őt, amíg ezt az Életet valósággá nem teszi a számodra! Ne hagyj nyugtot Istennek addig, amíg szíved lakhelyét a föld dicséretévé nem teszi, hegyen épített várossá, amely nem rejtethetik el (Ézsaiás 62:6-7)! Ne elégedj meg, amíg ki nem munkálta benned a minden értelmet meghaladó csodát! Kérd tovább: „Jézus, meríts be engem Szent Szellemedbe, ne csak vízbe, ne csak külsőségekkel!”

Jézus meg akar változtatni bennünket. Be akar tölteni, szabaddá akar tenni, hogy az élet – a Zoé élet – teljességében élhessünk, ahogy Ő is tette. De Ő az Út, az Igazság és az Élet. Te semmit sem tehetsz azért, hogy meghozd ezeket a változásokat. Nem érdemelheted ki ezeket. Nem igazolhatod magad Isten előtt, magad előtt, vagy a felebarátod előtt, hogy elérj valamit. A színlelés sem segíthet.

Krisztushoz kell menned ezért! Ő az egyedüli Út, Igazság és Élet.

Meghalni, hogy élhess

Életedet el kell temetned Jézus életében ahhoz, hogy megtapasztalhasd a legjobb dolgot, amit tartogat a számodra – a valódit – a kereszténységet a maga teljességében. Utasítsd el a vallás középszerű dolgait, és csak magának Jézusnak engedd, hogy örökségeddé váljon! Ez a fajta élet jóval túlmutat azon a gondolaton, hogy „Ha ma este meghalnál, a mennybe jutnál?” Jézus meg akarja adni nekünk a fitestvérek, lánytestvérek, anyák, apák, földek és javak százszoros áldását, amit erre az életre ígért mindazoknak, akik elvesztik az életüket Őérte (Máté 19:29). Azt szeretné, hogy megtapasztald mindazt, amit Isten a számodra elkészített – a bővölködő, teljes életet (János 10:10).

Ezt az életet Jézusban lehet megtalálni. Jézusban kell lenned ahhoz, hogy „megragadván megtartsd” ezeket a dolgokat. Engedd a Szellemnek, hogy növelje benned a vágyakozást azután, mi mindent tehet Isten! Mi, hívők, sok éve megelégszünk jóval kevesebbel, mint Isten legjavával. Sokan arra a következtetésre jutottunk, hogy a megtérés után már nem sok tennivaló van azon kívül, hogy megkapaszkodjunk, és valahogy végig életben maradjunk. Idővel néhány tulajdonság megváltozhat az életünkben, és apró dolgokban még a személyiségünk is módosulhat, de nem igyekszünk „célegyenest az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára”.

Nemrég egy pszichológus azt állította a rádióban, hogy a közhiedelemmel ellentétben Amerikai János vagy Orosz János alapvetően ugyanazzal a személyiséggel rendelkezik 81 évesen, mint 21 évesen. Az átlagember 50-60 év alatt csak nagyon minimális mértékben változik valódi lényét – az értékrendjét és jellemvonásait – tekintve. Annyi bizonyságtételt hallunk életekről, amelyek csupán csekély mértékben változtak meg! Könnyű megfeledkezni arról, hogy Jézus maga megígérte: olyan gyökeres változás mehet végbe bennünk, hogy még az arcunk is úgy fog ragyogni, mint egy angyalé, ahogy az Krisztussal is történt.

Meg kell halnunk önző vágyainknak, és meg kell tanulnunk naponként Krisztus Szelleme által élni.

A Krisztusban levő bölcsesség a miénk; a Krisztusban levő kijelentés a miénk. „Bennünk pedig a Krisztus értelme van” – mondta Pál. Személyiségünk és indítékaink is lehetnek az Övéi. „Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Filippi 2:5). „Gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek” (Róma 6:11). Ennek az Istentől eredő, Istentől rendelt életnek az alaptulajdonságai el lettek ültetve minden új hívőben, és Isten azt szeretné, ha felfedeznénk, és lángra gyújtanánk ezeket. Isten valóban azt akarja, hogy a bennünk levő Krisztus-élet növekedjen és fejlődjön, hogy „ragyogjunk, mint csillagok a világban az elfajult nemzedék közepette”.

A gyümölcsöző gondolkodás és a hit hiánya tartott vissza bennünket idáig. Megelégedtünk kevesebbel is, ahelyett, hogy így szóltunk volna: „Isten azt mondja rólam, hogy ez vagyok. Isten azt mondja, hogy ilyen az új teremtés. Neki adtam az életemet; az Élő Istenhez kiáltottam. Atyám, nem hagyok nyugtot Neked, amíg meg nem tapasztalom ezt az új teremtést, akivé váltam – amíg azzá nem teszel, akinek elhívtál és megteremtettél. Az akarok lenni.”

Egy ének beszél arról az időről, amikor „minden engem körülvevő dolog elhomályosul a te fényedben”. Ebben a folyamatban mindig része van az önfegyelemnek is, mert a Szentírás azt mondja: dönthetünk úgy is, hogy megszomorítjuk a Szent Szellemet, és megoltjuk a tüzét. Azt a csodát azonban, hogy minden más elhomályosodjon Jézus látása mellett, csak egyedül Isten képes véghez vinni. Nem tehetsz elég sok vallásos dolgot, és nem tartózkodhatsz eleget vallásos emberek társaságában ahhoz, hogy ezt véghez vidd. Csak Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Csak Ő teheti meg. Nincs pótszer. Nincs más út, csak Jézus.

„Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Az Atya Krisztusra bízta, hogy megmentsen bennünket. Ez az Ő döntése. A hit készíti el az utat, de csak Maga Jézus képes megmenteni. Jézus azt mondta, hogy Neki adatott „minden hatalom mennyen és földön”. Jézus az Út, és az Atya Jézusra hagyta, hogy az üdvösségre vezető Út legyen.

Ez igaz az üdvösségre, de kérlek, alkalmazd az életed összes többi részére is! Minden szellemi áldás Krisztusban van. Ha szeretnéd ezeket a gondolatokat a szentségre, békességre vagy a „nagyszerű imaéletre” vagy valami másra vonatkoztatni, egyszerűen írd be az adott áldás nevét az üres helyre, mert Jézus Maga az Áldás. Ő az Üdvösség, de Ő a Szentség és a Békesség és az Atyával való Közösség is.

Ami az üdvösséget illeti, az első reakciónk általában ez: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Szeretnénk valami értékes tanítás-magot kapni az Úrtól, aztán menni és megtenni, és azt gondoljuk, hogy ez így menni fog. Sokan ilyen gondolkodásban nőttek fel. Pedig Isten az üdvösséget Jézus Krisztus személyében valósította meg és személyesítette meg.

Amikor a vak Bartimeus (Márk 10:46-52) az út mentén volt, nem azt mondta: „Jézus, milyen jót kell tennem ahhoz, hogy lássak?” Azt mondta személyesen Jézusnak: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus pedig megfordult és meggyógyította. Azt szeretném mondani, hogy ugyanez a folyamat érvényes az üdvösségre is. Ezt világosan kell látnod: ahhoz, hogy üdvösséget nyerj, bartimeusi szívvel kell rendelkezned, és neked magadnak is találkozásra van szükséged a názáreti Jézus személyével. Bartimeus ott találta magát az út szélén; az emberek ide-oda taszigálták, és azt mondták: „Ó, nem ér Ő rá veled foglalkozni. Csak kövesd a tanítását! Adok neked egy Braille-írásos vázlatot róla, és a tiéd lehet.” Bartimeus viszont azt mondta: „Nem! Én Jézust akarom! Dávid Fia, könyörülj rajtam! Én Jézust akarom!”

Ilyen az üdvösség is. Az üdvösséget nyert személy nem egy sor gondolatot fogadott el, és nem így lett keresztyénné. Az üdvösséget nyert személy Jézust akarja, semmi mást! „Adjátok nekem Jézust, vagy a halált! Nem elégszem meg elgondolásokkal vagy ötletekkel. Nem elégszem meg olyan tanításának a vázlatával, amit harmadkézből kapok meg. Nekem Jézus kell!”

Az üdvösség azt jelenti, hogy szégyenkezés nélkül ragaszkodunk Jézus Személyéhez. Sok ember él a világon, akit kereszténynek neveznek, pedig soha nem tapasztalta ezt meg! Sosem mondták ki: „Jézus, Téged akarlak! Dávid Fia, könyörülj rajtam!” És itt nem a konkrét szavak kimondásáról vagy egy papír aláírásáról beszélek. Arról beszélek, hogy a szívükben kitartóan, szinte szégyentelenül törjenek át a tömegen, és így szóljanak: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Én az igazi dologra vágyom! Látni akarok! És nem teszek úgy, mintha látnék, amikor nem is látok!”

Ha ez igaz az üdvösségre, nem igaz-e vajon arra is, hogy Isten emberévé váljunk? Vagy imádkozó emberré váljunk? Vagy megszabaduljunk a bűn kötelékéből? Vagy legyőzzük a szégyenlősséget, a depressziót vagy a sekélyes életet? „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Egyszerűen csak menjünk az után a személy után, Aki maga a válasz! Ne próbálkozzunk a magunk megsegítéséhez szükséges dolgok listájával – az úgyis csak három napig tartana! Némi korlátozott, ideiglenes sikert megtapasztalnál, és azt gondolnád, hogy végre elérted. Pedig nem! Jézussal kell találkoznod ahhoz, hogy megnyerd ezeket az áldásokat, mert Ő Maga az Áldás!

Ha pedig nem leszel olyan, mint a vak, ha nem küzdöd keresztül magad a téged visszanyomni próbáló tömegen, ha nem vagy kész a zaj, zűrzavar, az emberektől való félelem és a sok egyéb elgondolás ellenére Jézushoz közeledni, akkor valószínűleg sosem gyógyul meg a szemed. Sok ember részesült az üdvösség egyszerű valóságában olyan értelemben, hogy Isten megbocsátotta a bűneit, ahogy Isten megbocsátott Pál apostolnak vagy bárki másnak is, de sosem tapasztalta meg Krisztus életét, a bővölködő életet. Azért, mert nincs meg benne Bartimeus hozzáállása, az az eltökéltség, hogy „Jézus a válaszom, és minden mást félre kell tennem az útból. Nem fogok szégyenkezni, és nem maradok csendben. Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

Jézus az Út. Jézus az Igazság. Jézus az Élet. Jézus maga az imádkozás, az igaz élet, a szeretet, az önfeláldozás, az önfegyelem és kedvesség és szentség. Érted már? És ebből fakad az elhatározás: „Jézus, nem engedlek el, amíg meg nem áldasz engem”, ez a Jákób-féle hozzáállás, amely lehetővé teszi, hogy egy csalóból Isten Izráele legyen. „Nem engedem el Jézust, a Személyt”. Én azt mondom, csak így szabad élni az életet: teljesen Jézus Személye felé fordulva, az élet minden területén, és úgy, hogy elhisszük, amit mond. Ha azt mondja: „Megbocsáttattak a bűneid”, akkor úgy mész el, hogy azt mondod: „Nem tudom, bocsánatot nyertem-e, vagy sem”? Ha azt mondja: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj”, csak ülsz ott tovább tűnődve? Akik erre felkeltek, és jártak, azok voltak…hát azok voltak, akik felkeltek és jártak! Ez így van velünk is. Sosem fogsz járni, ha csak fekszel az ágyadon, és azon tűnődsz, hogy meggyógyultál-e, vagy sem! Szaván kell fognunk Őt, mint a tíz leprás, akiknek azt mondta Jézus: „Menjetek, mutassátok be a Mózes által rendelt áldozatot! Meggyógyultatok!”

Ha teljesen Jézus felé fordulunk, attól életre kel a valóság!