Dicsőségről dicsőségre

El kell érkeznie valahogyan a pillanatnak, amikor átlátunk a képeken, messze túllátunk a logoszon és a jelképeken, és eljutunk a dolog lényegéig… Kérlek, áss mélyebbre, akár a drágagyöngy-kereskedő! Keresd mindenütt, adj el mindent, hogy megtaláld Jézust a maga teljességében!

7/5/1993

„Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (János 14:11-14).

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róma 8:29-32).

Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban (Efézus 1:3).

Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke; ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől (2Korinthus 3:17-18).

Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala (ApCsel 4:13).

A hit a lényeg

Nem a neveltetésedtől, intelligenciádtól, adottságaidtól vagy a megtapasztalásaidtól függ, milyen korlátaid vannak Isten gyermekeként – a belőled kiáradó természetfeletti élet és teljesítmény valódi értelmében, amikor a démonok megremegnek, ha belépsz a szobába. Jézus azt mondta: „Legyen neked a te hited szerint”. Az szabadítja fel Isten hatalmát, hogy mennyire hiszel Istennek –, hogy megváltoztassa a látható és láthatatlan világot és „azt mondd e hegynek, szívedben nem kételkedvén: ’Mozdulj el, és vesd magad a tengerbe’.”

Na mármost, mennyi köze van ennek ahhoz, hogy jól teljesítettél-e a Tósztmesterek Nemzetközi Versenyén? „Ha jól mondod, meg tudod ríkatni a hegyet, vagy rá tudod venni, hogy szétmorzsolódjon, megremegjen, vagy bűnbánatot érezzen.” Tudod, ennek semmi köze a tehetség, tapasztalat vagy okosság külsőségeihez. Jézus birodalmában nem! Nagy fáradsággal törekedett ennek bebizonyítására azzal, hogy egy csapat szedett-vedett, írástudatlan halászembert fogott, és eljuttatta őket arra a pontra, hogy megváltoztatták a világot. A Bárány a Szent Várost Tizenkét Apostolára építette föl – a számkivetettekre, tizenkét olyan fickóra, akik az üzleti világban sosem állták volna meg a helyüket. Ő azonban gyökeresen megváltoztatta személyiségüket. Átformálta az életszemléletüket. Gondolkodásuk egész világát megváltoztatta, és elérte, hogy nagy megbecsülésnek örvendjenek Isten trónja és az emberek előtt is, bár nem rendelkeztek semmi olyan tapasztalattal, ésszel vagy tehetséggel, amiből azt gondoltuk volna, hogy ők lesznek majd ennek a keresztyénségnek nevezett dolognak az oszlopai.

Még sok ilyen csoda vár beteljesedésre! A szégyenlős ember, aki elfelejti, hogy valaha is az volt. Aki nem érzi túl okosnak magát, mégis felfogja Isten mélységes titkait. Lehet, hogy továbbra sem tudja, mit jelent az E=m x c², és nem is érdekli. Isten mélységes titkait azonban a Szellem jelenti ki a belső embernek – ezt állítja Pál az 1Korinthus 2-ben. Krisztus a szívünkben él, és Isten jelenlétébe vonz bennünket, hogy fülünkbe súghassa a titkait. Miért? Mert a barátai vagyunk. Mert Elé tettük az életünket, és hit által Benne bízunk, edényként használ bennünket isteni élete és isteni bölcsessége számára. Ez az egész arról szól, hogy edénnyé váljunk, nem arról, hogy kiérdemeljünk valamit.

Egyáltalán nincs semmiféle korlátja annak, mit tehet Isten – sem a személyiséged, sem a beállítottságod, sem a benned rejlő üzleti vagy tudományos tehetség. Teljességgel érdektelen, elérsz-e valaha is valamit e természeti világban. El sem tudom mondani, mennyire lényegtelen, hogy jó ésszel vagy jó egyéniséggel rendelkezel-e, vagy rossz felfogással vagy rossz természettel. Remek vezetői tulajdonságok, vagy semmilyenek – ki sem tudom fejezni, mennyire lényegtelenek ezek abból a szempontból, hogy mit tehetsz Élő Istenünk örökkévaló Királyságáért.

A hit a lényeg.

Elhiszed Isten ígéreteit? Hiszel Benne? Krisztus a Mindened? Vagy csak hozzáteszed Krisztust mindahhoz, amit csinálsz? Krisztust használod, hogy megtegyen neked dolgokat, vagy Krisztus a Mindened mindenben?

Ha Krisztus az életed, akkor nem korlátoz a bőr, amit viselsz. Nem korlátoznak a két füled közti kis területen vibráló idegsejtek. Az egyedüli korlátot az jelenti a számodra, mennyire bízol Isten ígéreteiben, és mennyire hiszed el, hogy Krisztus ezeket mind betöltötte.

Nem arról van szó, hogy Isten kimondott valamit, aztán lehajította nekünk egy tekercsen. Isten nemcsak messziről dobta oda nekünk ezeket az ígéreteket, aztán bízott abban, hogy hátha rá lehet minket beszélni, hogy elhiggyük ezeket. Betöltötte ezeket Fiában, Jézusban. Látod, hogy járt a vízen? Látod, hogy ezzel fejezte be földi életét:

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Az Atyához is odajárulhatsz, ha általam jössz. És még nagyobb dolgokat is tehetsz, mint amiket én tettem, mert én azért vagyok itt, hogy megmutassam az Atyát, és bemutassam, ki lehetsz Őbenne. Én vagyok az Út, és ha bennem rejtőzöl el és hagyod, hogy én legyek a válasz minden kérdésre arról, ki vagy te, és mit tehetsz, és ha engedelmeskedsz a parancsolataimnak – ezzel kezdve – akkor meglesz minden, amit az én nevemben kérsz.”

Jézus nem tesz üres ígéreteket. Ahogy a vízen járt, feltámasztotta a halottakat, megnyitotta a vakok szemét, és összezavarta a bölcsek bölcsességét. Megmutatta, milyen egyszerű, amikor a test és vér el van rejtve az Atyához vezető úton. Higgy abban, akit az Atya küldött, és hadd legyen Jézus minden válaszod!

Ha „kommunikációs zavar” áll be a házasságodban vagy a szobatársaiddal, vonulj vissza egy kicsit, és vess egy pillantást arra, pontosan mi is zajlik itt! Ne felejtsd el, ki vagy igazából, ahogy kapcsolatban állsz az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel! Lépj vissza egy lépést – és mosolyogj arra gondolva, ki neked Jézus! A csalódottságod olyan lényegtelennek tűnik a valósághoz képest, nem igaz? Nagyon erős késztetést érzel arra, hogy bűnösen reagálj, de ez az erő délibábként törpül el a benned élő Személy mellett. Tartsd magadról azt, hogy halott vagy a bűnnek, mert halott vagy a bűnnek. Ha Krisztus Jézusban vagy, akkor tényleg halott vagy a bűnnek – ezért is tarthatod ezt így magadról. Ez nem az elme játéka; hanem tény. Ha inkább a délibáboknak akarsz hinni, és figyelmen kívül hagyod a valóságot, megteheted, de ha így éled az életet, az soha nem tesz boldoggá. Többé nem vagy a bűn rabszolgája. Keresd ki a Róma levél 6. fejezetét. Nem vagy rabszolga. Nem kell, hogy panaszkodó, siránkozó ember maradj; nem kell lustának vagy kéjsóvárnak lenned. Szabad vagy! Olyan szabad vagy, mint Jézus!

Szabad vagy?

Jézus szabad? Szenvedett, ez igaz, de szabad? Igen, igaz, és te is ilyen szabad vagy, ha Benne hiszel.

Genetikai változás ment végbe menned, átformálódás, mint amikor a hernyóból pillangó lesz. A Szent Szellem a „metamorfózis” szót választotta annak kifejezésére, ahogyan átkerülsz egyik királyságból a másikba. Valami csodálatos történt – másodszor is megszülettél. Mindenki, aki másodszor is született – Jézus vére, bizonyságtételének Szava által, rendelkezik ugyanazzal az átformált minőséggel, új teremtéssel, mivel Ő nem szerette túlságosan az életét ahhoz, hogy visszariadjon a haláltól. Feltámadtál, hogy új életben járj. Nem kell úgy élned, mint a pogányoknak!

Elméd megújítása

„Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség; és hogy Őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által” (Kolossé 1:15-20).

Marad-e még benned bármilyen kétely arra nézve, milyen szellemi lehetőségek rejlenek benned, ha tudod, hogy Az, akiről így ír a Szent Szellem, ott él benned? Gondolkozz el ezen újra, méghozzá nagyon komolyan, és feledkezz meg egy pillanatig a múltbeli kudarcaidról! Felejtsd el, hogy szerinted mire vagy képes testben az alapján, amit az üzleti vagy tudományos világ mondott neked! Ha nem lenne ott az üzleti vagy a tudományos világ, hogy lenyomjon, és nem lennének körülötted újjá nem született, hitetlen emberek, akik sértegetnek és összezúznak, ha csak Isten Igéje lenne az életedben, egészen más ember lennél. Átformálódna az a képességed, hogy befogadd és felfogd ezeket a dolgokat, amikről beszélünk, és annak teljességeben járj.

Óriási hatást gyakorol arra, ahogyan az életet nézzük, amit életünk során tapasztaltunk, kezdve a szüleinktől és az iskolai társainktól, egészen mostanáig. Elámulnál, ha mindent kiirtanál magadból, ami hatott az életedre, formálta a személyiségedet, vagy a magadról alkotott képet – ha ezeket mind egy szálig kitépnéd magadból – és csak Isten Igéje határozná meg a magadról alkotott véleményedet, aki vagy, ahova tartasz, és amiről az életed szól.

Most éppen ezt tesszük!

Ne igazodj többé a világ ábrázatához, hanem változz el (alakulj át – ugyanaz a folyamat ez, ami a megdicsőülés hegyén végbement)! Változz meg az elméd megújulásával! „Akkor megtudjátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róma 12:1-2). Most az elménk megújítására törekszünk. Isten valóban annak az embernek a képére akar átformálni bennünket, aki ott állt a hegyen Illéssel és Mózessel, akinek ruhája fehér volt, és ragyogó, mint a nap. Ez megy végbe benned, ha meghallod, befogadod és megtartod Isten igazságait, kitartasz bennük, és folyamatosan a szemétként dobálod ki mindazt, ami fogva tartott, ami lenyomott, ami összetört és tönkretett, és a világ képére formált. Ezzel a pár oldallal éppen az a célunk, hogy Isten Igéjére irányítsuk a figyelmed, hogy el tudd nyomni és tiporni mindazokat a dolgokat, amelyek formálták, akinek gondolod magad, szerinted hogyan kellene élned az életedet; és ne maradjon más, csupán Őt lásd szentsége szépségében és hűségének Szavát. Az a keresztyénség, hogy csak Őbenne találod meg az önazonosságod: ki vagy, és milyen lehetőségek rejlenek benned. Ha teljességgel az Atya formál, az Atyában, az Atya által, az Atyáért, Isten Fiának képmására.

„Mert Őbenne teremtetett minden.” A rendeltetésed az, hogy Ahhoz igazodj, aki benned él. Ez a személy annyira átjár, hogy a benned levő Élet folyton pezseg és forr. Ez a Szellemmel való ittasság, amiről Pál beszél, a „romolhatatlan élet ereje”, és az „eljövendő kor erőinek megízlelése”, amit a Zsidókhoz írt levél írója említ. Erről a Krisztusról beszélünk most, aki a csontjaidban levő életnek a teljessége, Melkhisédek Életének teljessége, akinek nem volt kezdete és vége. És te Krisztusban vagy.

Nincs több kárhoztatás Krisztusban!

„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.”

Szerinted ez miért igaz? Szerinted miért van ott az az igevers? Nem lehet kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, mert Krisztus sincs kárhoztatás alatt! Ha te Krisztus Jézusban vagy – ha az életed Benne van elrejtve – hogyan tapasztalhatnál meg kárhoztatást? Ha azt tapasztalod, hogy kárhoztatod magad, az csupán arra bizonyság, hogy Krisztus még nem lett a Mindened. Akkor bizonyos mértékben még mindig te adod hozzá Őt az életedhez, ahelyett, hogy elvesznél az Ő létében. Ha identitásod belevész az Ő lényébe, nem tapasztalhatsz meg kárhoztatást. Lehetetlen! Elképzelhetetlen! Mivel pedig nincs kárhoztatás Krisztusban, nincs kárhoztatás benned – ha elvesztél Benne. Ha nem merültél Belé teljesen, akkor habozni fogsz, ingadozni, megijedni és kétségbeesni. Előre-hátra inogsz. A kudarcaid fognak irányítani. A sikereid fognak irányítani. Állandóan ide-oda hányódsz. A Krisztusban elrejtett élet azonban nincs alávetve a siker és kudarc, a bűn és a győzelem természeti törvényeinek. Csupán Jézus Krisztus változhatatlan jellemén nyugszik, aki pedig „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”.

Ez az a hit, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott: az Isten Fia azért jött a világba, hogy megbocsássa a bűnöket, és az emberek életében lakozást vegyen. Ez az a „titok, mely korokon és nemzedékeken át rejtve volt”, most pedig nyilvánvalóvá lett előttünk: „Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége”. Nincs hátranézés, nincs félelem. Minden másnak, a bennünk levő Krisztust kivéve, úgy kell lehullania, mint a hernyó bábjának, vagy a kígyó levetett bőrének – mint valami halott dolognak, amit elhagyunk. Krisztus Élő Lénye telőre visz, a halált pedig hátrahagyod. A báb semmit sem jelent a pillangó életében, nem igaz? A pillangó vissza sem megy meglátogatni a bábot; többé már nem az az otthona. A hernyónak vége; a báb értelmét vesztette. A kígyó sem megy vissza meglátogatni levedlett bőrét, hogy azt mondja: „Hát, ilyen voltam én tavaly.” Az már nem is az ő élete; elmúlt, tovatűnt.

Az új teremtés számára, aki igazán el van rejtve Krisztusban, ilyen minden nap: „Ez bűn volt? Nos, magam mögött hagyom. Gondolom, ez nem Jézus, úgyhogy ezt elhagyom.” Érted már? Ez nem az otthonunk, nem az, akik vagyunk, már nem is a részünk többé. Levedlettük. Ahogy hitben járunk, magunk mögött hagytuk azt a kígyóbőrt. Egyszerűen ott maradt; csak Isten kegyelmének bizonyítéka. Ennyi marad, ha hitben jársz, és nem látásban vagy a test szerint.

Neked kell kimunkálni ezt? Ki kell elemezgetned? Neked kell rendbe hoznod? Ha felülről való elhívást kapsz Krisztustól, vajon így válaszolsz: „Óóóó…én sosem szoktam így élni. Már százszor elbuktam. Sosem fog sikerülni.”? Amíg ebben megmaradsz, addig nyomorultul fogod érezni magad! Egész életedben kudarcban fogsz járni. Ne maradj ebben!

Másfelől viszont nem fogsz növekedni, ha nemtörődöm vagy kemény szívű vagy, és lovagi páncélt viselsz, nehogy valaki meggyőzzön valami hibád felől. Nem a Jézusba vetett hit mondatja velünk: „Ezt nem foghatod rám! Én szabad vagyok Krisztusban. Nekem nem kell engedelmeskednem Jézusnak. Felejtsd el, ez kárhoztatás! Ne ítélgess engem, hogy ne ítéltess!”

A hitben való járás tehát nem arról szól, hogy emberi erőfeszítések árán igyekszel rendbe hozni az életedet. Nem is arról, hogy figyelmen kívül hagyod Jézus tanításait. Amit én mondani akarok, az nem a skála két végén található. A Krisztusban való élet sokkal inkább azt jelenti, hogy képes vagyok azt mondani: „A názáreti Jézushoz igazodni – ez a célom! Az Atya parancsának engedelmeskedni – ez a célkitűzésem, hiszen Jézusé is ez.” Ilyen szívvel el tudod fogadni a megítélést. „Igen, tudni akarom! Szeretem az igazságot! Mivel, amiről beszélsz, abban különbözök Jézustól, az a célom, hogy megváltozzam. Mondd csak! Hadd jöjjön! Nem kell szégyenkeznem. Nem kell félnem. Nem tudsz szégyenbe hozni, mert Krisztus Jézusban vagyok. Nem kárhoztathatsz, mert Krisztus Jézusban vagyok. Nem vallhatok kudarcot! Benne van az életem. Az Ő üdvössége az én üdvösségem. Az Ő szentsége az én szentségem.”

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell növekednem a képmására, és tökéletessé válnom, ahogy Ő is tökéletes, és megtisztítanom önmagam, mint ahogyan Ő is tiszta. Amikor valaki az igazsággal fordul hozzám, lehet, hogy kell egy-két perc, amíg felfogom, mert legelső reakcióm szerint esetleg megpróbálnám védeni vagy mentegetni magam. Ha azonban megváltoztatom a szívemet, helyes hozzáállással hallgatom a dolgot, hitben járok és hallgatok rá, azt mondhatom: „Ha igazad van, tudni akarom, mert nekem az a rendeltetésem, hogy átformálódjak! Azt akarom, hogy semmi ne állhasson annak az útjába, akivé válhatok, és nem hagyom, hogy az okoskodás, mentegetőzés, félelem, kompromisszum, mások hibáztatása vagy bármi ilyesmi visszatartson. A teljes rendeltetésemet akarom betölteni!”

Minden szellemi áldás Krisztusban

„Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége!”

Ennek az áldott reménységnek köszönhetően nincs félelem. Nincs meghátrálás. Ilyen szívvel kell megközelíteni az életet minden nap, ezzel a reménységgel a szemedben. Ezért egyre jobban örvendezhetsz. Ezért olyan békességed lehet, amely meghalad minden értelmet vagy elképzelést. Ezért lehet benned „kimondhatatlan, dicsőült öröm”.

Nem csak azért van ez, mert Isten megérintett a pálcájával, és hirtelen megkövült mosollyal az arcodon kezdesz járni-kelni: „Megmenekültem! Mosolygok. Boldog vagyok. Örömöm van.” Nem azért van örömöd – mert Isten megérintett a pálcájával. Azért van örömöd, mert kezded megérteni belső emberedben azt, hogy Krisztus teljessége a Mindened – ennek pedig lehet örülni! Ennek valódi oka van: „Nem kárhoztathattok; nem fogok félve meghátrálni. Ha tényleg Jézusra nézek, és benne rejtőzöm el, ott olyan biztonságra és békére lelek, amit nem lehet elvenni tőlem. Vádolhattok; bármilyen gúnynevet aggathattok rám; összeverhettek; elvehettek tőlem bármit, amit valaha vagyonnak tekintettem. Akkor sem tudtok elpusztítani!”

Amíg Jézust látom, amíg Őt emelem fel lelki szemeimmel, megértem, hogy egyesültem Vele, a kettő egy lett…amíg ezt látom a lelki szemeimmel (nemcsak az elmém, hanem a szívem szemeire gondolok), békességem van és belső erőm, teljességem, ami azt mondja: „Krisztus a mindenem. Nem csak nekem ad minden szellemi áldást. Jézus maga minden szellemi áldás. És minden szellemi áldás az enyém, mert Jézus az enyém.” Nem az a lényeg, mit tehet értem; hanem ki Ő: „Vagyok, aki vagyok.” Ő minden. Minden, amire valaha szükségem lesz. Minden, ami valaha leszek. Minden Őbenne van, és mindent megnyerhetek. Hit által elfogadom ezt.

„Amíg a szem ellát” – hallotta Ábrahám – „ameddig csak ellátsz minden irányba: ez a te földed.” És ezt mondom most én is neked. Amilyen messzire ellátsz abban, kicsoda Jézus, az a te földed! Amilyen messzire kész vagy ellátni – ha felemeled a szemed a köldöködről vagy a cipőfűződről, felemeled leszegett álladat, és szétnézel, akkor bármilyen irányból is látod Jézus jellemét, az a te földed. Az Atya pedig alig várja, hogy odaadja bárkinek, akinek hite van. A szeme keresztül-kasul járja az egész földet, hogy találjon valakit, akinek lesz hite, amikor Jézus visszatér.

Nem tehetségről beszélek. Még csak nem is elkötelezettségről. Nem a szentségről. Nem órákig tartó imádkozásról. Arról beszélek, hogy elhisszük: igaz, amit Jézus mondott és nem hagyjuk, hogy bárki vagy bármi lebeszéljen róla, még saját kudarcaink se tudjanak meggyőzni arról, hogy nem igaz valami, amit Jézus mondott.

„ Jó, de mi van ezzel? Mi a helyzet azzal?”

„Nem, nem! Ezt nem fogadom el. Jézus nem hazug. „Legyen Isten igaz, és minden ember hazug.” Az Ő ígéretei „igen” és „ámen”! Jézus az Igen, és erre áment mondok. Úgy legyen!”

Jézus betöltötte az ígéreteket, a Törvényt, a prófétákat. Minden jó és tökéletes ajándék Jézusban van. Csak Isten jó! A názáreti Jézus, Isten Fia és Ember Fia, Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, az Örökkévalóság Atyja, a Gyermek, aki megszületett és adatott nekünk, Immánuel, Isten velünk, Isten bennünk – ez az Atya válasza minden kérdésre és minden szükségre. Jézus a miénk, ha befogadjuk, hittel elfogadjuk, bármit látunk is – vagy bármit vélünk látni – amikor a tükörbe nézünk. Tudjuk, Ő az, akinek mondja magát, és hit által miénk mindaz, aki Ő.

Az a rendeltetésünk, hogy átváltozzunk arra a képre, ami a názáreti Jézus volt és ami ma is! Ez Akivé válunk. Nemcsak ezzé válhatunk! Ezzé válunk fokozatosan, Isten kegyelme és dicsősége által, a Szent Szellem ereje által, amely feltámasztotta Jézust a halálból. Ezzé válunk!

Ezt soha ne add fel! Ne hagyd, hogy bárki ellopja a koronádat!

Imádság

Úr Jézus, Te vagy a Hatalmas Keresztelő. Rajtad kívül nem akarunk mást, ami betöltené az életünket és szívünket. Tudjuk, hogy semmi más nem maradandó. Minden más összeomlik a világ és kísértéseinek súlya, az evangélium ellenségeinek nyomása alatt. Tudjuk, Rajtad kívül minden más összeomlik. Ezért Rád akarunk építeni! Nincs más Kőszikla. Nincs más Erősség. Nincs más reménység. Nincs más Út.

Te vagy a Fejedelmünk, Királyunk, Szerelmesünk. Te vagy az Igazságunk, és nincs szükségünk más igazságra, csak Rád. Úr Jézus, Te vagy a Királyunk. Magasztalunk Téged, mint mindnyájunk Főpapját, mint Apostolt, mint Mesterünket, mint Tanítót, mint Barátunkat, mint Testvérünket. Magasztalunk Téged, Úr Jézus. Szeretünk Téged. Köszönjük, hogy eljöttél hozzánk.

Kérjük, hogy Te nyisd meg a szemünket, amennyire csak lehet, hogy meglássuk mindazt, amit elterveztél, mielőtt idő lett volna, mielőtt a teremtett világ létrejött volna, mielőtt szóltál volna a nagy sötétségbe és zűrzavarba, és azt mondtad volna: „Legyen világosság”. Kérünk, tedd lehetővé, hogy mindenki, akinek tiszta a szíve, jó a lelkiismerete és őszinte a hite, Téged követhessen, megláthassa mindazt, ami az útjában áll, és Hozzád emelhesse a kezét, és megragadhasson Téged, ahogy testvérünk és ősatyánk, Jákób-Izráel tette, és ne engedjen el Téged, amíg el nem hozod számára azt a legteljesebb áldást, amit valaha halandó embernek szántál!

Istenem, add, hogy ne legyen más felső határ, csak a készségünk a Benned való hitre! Ámen.

Agapé – szeretettel és imádkozva a Jézusban elrejtett életedért: