„Kövess engem!”

El kell érkeznie valahogyan a pillanatnak, amikor átlátunk a képeken, messze túllátunk a logoszon és a jelképeken, és eljutunk a dolog lényegéig… Kérlek, áss mélyebbre, akár a drágagyöngy-kereskedő! Keresd mindenütt, adj el mindent, hogy megtaláld Jézust a maga teljességében!

7/5/1993

És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk; aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt (1János 2:3-6).

Jézussal egyetértésben járni

Ebben a könyvecskében elsődleges célunk újra megalapozni magunkban azt, kicsoda Jézus. Ki ez az ember, akit követünk? Egy életmód követői vagyunk, vagy ez az Út maga Jézus személye? Hidd el a Jó Hírt: bár összes jó cselekedeted, hitelved és vallásos megtapasztalásod soha nem nyithatna utat, maga Jézus az Utad!

De kérlek, ne téveszd el – és ez nagyon fontos: ha követed az Utat, a Jézus nevű személyt, az új életmódot eredményez. Ahogy a Szentírás mondja: „Hogyan járhatnának együtt ketten, ha nem egyeznek meg?”

„Követlek téged, akárhová mész.”

„Tudjátok, hogy a rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak pedig fészkük, de az Ember Fiának nincs fejét hova lehajtania? Értitek, hogy ha követni akartok, ahova csak megyek, azzal a döntéssel együtt jár egy bizonyos fajta életminőség? Nehogy eltévesszétek: nem lesz kényelmes életetek, ha az Ember Fiát követitek, mert ahova én megyek, ott még a fejemet sincs hová lehajtanom. Nincs olyan hely, amit otthonomnak nevezhetnék.”

Hitünk atyja, Ábrahám, kezdettől végig zarándok volt. Te mennyire szeretnél 80 éven át sátorban lakni? Nehézséggel jár, ha a hit úttörőjét, Jézust követjük. Ezt le kell tisztázni magadban, ha meg akarod érteni, kicsoda Jézus, és el akarod dönteni: „Igen, én követni akarom a Bárányt, akárhova megy. Nem érdekel, mi történik. Nem érdekel, mibe kerül. Nem számít. Látom ezt az embert, aki vízen jár, parancsszavával vihart csendesít le, kimondott szavával halottakat támaszt fel, úgy emeli az égre a szemét, mint aki tényleg ismeri az Atyát, és kedvességet, tiszta gondolkodást, igazságot, szeretetet és bölcsességet tanúsít. Ezt az embert érdemes megismerni. Érdemes a társaságában tartózkodni. Közel akarok lenni Hozzá. Azt akarom tenni, amit mond. Követni akarom Őt. Egyértelmű, hogy Ő tisztában van a dolgokkal. Tudja, mi folyik itt. Ismeri a játékszabályokat. Ez az ember tudja, és követni akarom. Ott akarok lenni, ahol Ő van.”

Ha elkezdjük Jézust követni, az minden bizonnyal az Övéhez hasonló életet fog eredményezni. Ez nyilvánvaló. Ahogy János bizonyságot tett róla: „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt”. Tudom, hogy sokan szeretnék a saját feltételeik szerint csinálni: „Követni akarom Jézust, de nem akarok úgy járni, ahogy Ő járt. Én máshogy akarom követni.” Nagyon népszerű, ahogy Pál meg is prófétálta, hogy sokan a tanítóikkal együtt olyan keresztyénséget vallanak, amelyhez nem kell úgy járni, ahogy Jézus járt. „Követheted Jézust úgy is, hogy Ő keletre megy, te pedig nyugatra.” Én viszont azt mondom, hogy ennél sokkal gyakorlatiasabb az, ahogyan Jézust követheted. Oda mész, ahova Ő megy, úgy élsz, ahogy Ő élt, úgy gondolkodsz, ahogy Ő gondolkodott, úgy beszélsz, ahogy Ő beszélt, úgy érvelsz, ahogy Ő érvelt, úgy imádkozol, ahogy Ő imádkozott, úgy szeretsz, ahogy Ő szeretett, és igaz életet élsz, ahogy Ő tette.

Nem ismerem Jézus követésének más módját! Legalábbis a Bibliámban nem találok másikat. Ha az apostolok életére nézel, és arra az életre, amit aztán másoknak továbbadtak, ahogy „nagy erővel bizonyságot tettek”, és „nagy kegyelem volt mindnyájukon”, azt láthatod, hogy egy bizonyos életminőség kísérte elmaradhatatlanul Jézus üzenetét. Hirdették róla, hogy „magas és felemeltetett”, hogy Ő a „királyok Királya és az uraknak Ura”, a „Csodálatos, Tanácsos” és a „Békesség fejedelme”, a megígért eljövendő Messiás. Mi volt ennek az üzenetnek a közvetlen eredménye? Az életek olyanná váltak, mint Jézusé. A hívők úgy akarták megélni, ahogy Jézus megélte, mert Ő tudta, hogyan működik. Jézus tudta, mi teszi boldoggá az Atyát, hogyan működhetnek a kapcsolatok, hogyan kell viszonyulni az anyagi világhoz és a láthatatlan világhoz. Jézus tudta – és ma is tudja – hogyan működnek mindezek.

Jézust követni azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, ahogy Ő gondolkodott, úgy járunk, ahogy Ő járt, gyűlöljük, amit Ő gyűlölt, és szeretjük, amit Ő szeretett, elutasítjuk azt, amit Ő elvetett, dühössé tesz minket, ami Őt dühítette – más kereszténység (angolban szójáték: Christ-ianity, Krisztusias-ság) nem létezik.

„Amikor a tanítvány teljességre jut, olyan lesz, mint a Mestere”.

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”

„Jöjj és kövess engem.”

A keresztyénség nem csak fogalmakból áll. Nem puszta külsőségekről szól. Egyszerűen annyit jelent, hogy a Mesterrel járunk, és karöltve mindazokkal, akik ugyanígy akarnak járni.

„Ahogy Rá nézünk, átformálódunk az Ő képére, dicsőségről dicsőségre.” Valódi átalakulás megy végbe, ahogy valóban Őrá nézünk, és „az Úr nevét hívjuk segítségül”. Nem valamiféle pszichés trükkről beszélek, hogy újra meg újra eléneklünk egy dicsőítő dalt, mint egy mantrát, és mindent kizárunk, és valamiféle testen kívüli élményben van részünk, amikor semmi mást nem érzünk. A keresztyénség tágra-nyílt-szemmel, teljes szívvel-lélekkel-elmével-erővel való megtapasztalása Jézusnak, megtapasztalása tanításának és életmódjának. Azt jelenti, hogy a gyakorlatban megéljük ezeket.

Aktív és megfogható

„Krisztust ismerni” nem egy elvont fogalom. Aktív és megfogható. Valódi; nem képzeletbeli. Krisztus ismerete megfogható. Látni lehet. Látható eredménye van. Krisztus ismerete aktív. Van dinamizmusa; nem csak statikus.

Az emelőn levő sziklának rejtett energiája van. Erő van benne. Lehet, hogy most éppen nem tesz semmit, de van ereje rá, hogy összetörjön egy autót. Ahhoz pedig sok erő kell! Lehet, hogy úgy tűnik: a szikla nem csinál semmit, de sok energia szunnyad benne. Pár centit elmozdul ebbe az irányba, és palacsintává lapít egy BMW-t! Nagy, óriási erő rejlik benne! Ugyanígy energia rejlik minden lépésünkben, mert Krisztusból merítünk. Lehet, hogy csak állunk, némán, szó nélkül – és csak figyelünk. Mégis annyi erő szunnyad bennünk, mint a szakadék szélén levő sziklában. Élet van bennünk, és energia rejlik bennünk, ami lehetővé teszi, hogy prófétai módon lássunk, és meghalljuk, mit mond éppen Isten. Ahogy Pál megjegyezte az 1Korinthus 2-ben, a szellemben csecsemők erre nem képesek. Akik viszont érettek, azok hallanak, látnak és értenek. Olyan biztosan, ahogy szellemed is tudja, éppen hogyan érzel most– több-e benned a kétely, félelem, szkepticizmus és kétségbeesés, vagy pedig szemeidet a mennyre szegezed és ahogy hitben jársz, a benned rejlő lehetőségek határának egyedül Jézust látod, – úgy ismeri Isten Szelleme is az Ő jelenlegi gondolatait és érzéseit. Pál pedig azt mondta, hogy ez a Szellem van bennünk. Így járhatunk. Keresd csak ki – 1 Korinthus 2. fejezet. Ez része a keresztyénségnek.

A Krisztusban való élet megfogható, és van dinamizmusa. Ez magában foglalja az Istenre hallgatás folyamatát, egy erőteljesebb dinamizmust, mint pusztán bizonyos elvek követését vagy törvények betartását, bizonyos életmódot, vagy bizonyos emberek társaságát. Igazából nem ezekben a külsőségekben rejlik a lényeg. Az életünk nem olyan elgondolásokról szól, amelyekre emlékezünk, vagy a krisztusinak tűnő céljainkról. Figyelnünk kell. Jézusban mi olyan Atyában hiszünk, aki „mindezideig munkálkodik”. Azt mondjuk, amit az Atyától hallunk, és azt tesszük, amit Tőle látunk. Nem mintha bennünk lenne a hallásra vagy cselekvésre való képesség; inkább mi vagyunk Jézusban. Így lesz sajátunk az az aktív, megfogható élet, amit Ő élt.

„Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége”. Ahogy Jézus is csak azt mondta, amit az Atyától hallott, és csak azt tette, amit az Atyától látott, ugyanez a rendeltetése azoknak is, akik Őt követik.

Szeretni a világosságot

„Menjetek, és tegyétek tanítványokká az embereket! Kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében. Tanítsátok meg őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.” Ez nem törvénykezés. Jézus nem törvénykezésből kérte, hogy tanítsunk meg másokat arra, hogy engedelmeskedjenek minden parancsának. Egyszerűen arról van szó, hogy Jézus, aki tudja, mitől működik ez a világ, azt mondja: „Ez az én utam. Járjatok ezen! Szakadjatok el a világtól! Ne igazodjatok tovább e világ ábrázatához! Mi közössége lehet a világosságnak a sötétséggel?” Megmutatta, hogy olyan életet éljünk, amely nincs közösségben a sötétséggel, hanem csak az Atyával és azokkal, akik a világosságot szeretik. Nem azokkal, akik tökéletesek, hanem azokkal, akik a világosságot szeretik.

„Ez az ítélet”: vannak, akik szeretik a világosságot, és vannak, akik nem (János 3). Ez a mérce. Nem a tökéletesség. Nem az, hogy mindennel tökéletesen tisztában legyünk, tökéletes ismeretünk legyen, vagy akár csak tökéletesen alkalmazzuk bármilyen területen. Jézus olyan embereket keres, akik szeretik a világosságot. Ezeket vonja Magához. Mindenkit szeret, de nem tud segíteni azokon, akik nem hajlandóak a világosságra jönni. A világ legrendesebb emberének, aki mindenféle csodálatos tulajdonsággal rendelkezik, de nem szereti a világosságot, nincs reménysége. Ezzel szemben viszont teljes reménysége lehet a világ legostobább emberének, aki élete minden napján mindent elront, de alázatos, szereti a világosságot és kész „kijönni a világosságra, hogy nyilvánvalókká legyenek a cselekedetei”. Békességben és szabadságban akar járni. Nem törődik vele, mit mondanak az emberek; nem fél tőlük. Inkább szeretne Istennel helyes kapcsolatban lenni, mint hogy az emberek felnézzenek rá, megbecsüljék, nagynak, hatalmasnak és szentnek tartsák – ami amúgy sem igaz róla!

Arra biztatlak, hogy ezt a mércét állítsd fel magadban! Akik szeretik a világosságot, azok Istennel járnak, és közösségben vannak Azzal, aki öröktől fogva él, és teljes örömmel közösségben vannak testvéreikkel.

Hű a kis dolgokban

„Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:6-8).

Ez az ige is a láthatatlan világba való „befektetésre” ösztönöz. El kell jönnie annak az időnek, amikor szembesülünk a ténnyel, hogy még ha a látható világban megy is végbe mindaz, amit teszünk, gondolunk, amilyen hozzáállásunk van, és amilyen szavakat kimondunk, ezek valójában mind a láthatatlan világot érintő dolgok. Ha panaszkodom valakire vagy valamire egy másik embernek, könnyen gondolhatom azt, hogy ez csak kettőnk ügye.

Pedig nem!

„Engedelmeskedjetek Istennek”. „Álljatok ellene az ördögnek!” És ha így teszel, közeledsz Istenhez, aki közeledni fog hozzád…ha elmenekülsz az ördögtől, ha ellenállsz annak a viszonyulásnak, döntésnek, tevékenységnek vagy kimondott szónak, vagy annak a kísértésnek, hogy visszahúzódj, amikor tudod, hogy nem kellene, ha ellenállsz az ördögnek életed azon területein, amelyek nem olyanok, mint Jézus. Követeld meg magadtól: „Nem engedem azokat a szavakat kijönni a számon! Ez nemcsak kettőnk dolga. Ha mondok rólad másnak valamit, vagy akár csak magamban morgok, vagy elhúzódom tőled, tulajdonképpen attól a lehetőségtől fosztom meg magam, hogy Istenhez közeledjem.”

„Engedelmeskedjetek Istennek.” „Álljatok ellene az ördögnek”. Közeledni fogsz Istenhez, aki közeledni fog hozzád. Tudod, sokszor megraboltuk saját magunkat. Elfojtottuk magunkban az Isten életét. Megszomorítottuk a Szellemet; kioltottuk a tüzét. Amikor nem közeledtünk Hozzá, mert nem engedelmeskedtünk Neki a szívünkben, hagytuk, hogy a kis dolgok, amelyeket apróságoknak tekintünk, megfosszanak bennünket – „jogomban áll így érezni; amerikaiként jogom van az önkifejezésre, a szólás szabadságára.” Közben pedig meg sem kérdeztük magunktól: „Mit gondol Isten erről a hozzáállásról?” „Jézus tényleg így kezelte volna ezt a helyzetet?” És mivel megbántottuk Isten Szellemét a hozzáállásunkkal, cselekedetünkkel vagy szavainkkal, távolodtunk Istentől ahelyett, hogy közeledtünk volna Hozzá. Ha nem engedelmeskedünk Neki és az Ő útjainak, valójában távolodunk Tőle, és nem hagyunk Neki lehetőséget arra, hogy közeledjen hozzánk.

Ezért ne feledkezz meg arról, hogy a kis dolgok igenis számítanak! Amit te irányíthatsz, az számít a legjobban! A nagy globális problémák néha túl távol vannak tőlünk. Tény viszont, hogy jövőnket nem a globális problémák döntik el. Hanem a kicsi dolgok.

„De hát csak a lelkiismeretem ellen vétek. Csak felveszem ezt a ruhát, ilyen sminket választok, vagy így fésülöm a hajamat. Ebben az utolsó kis dologban átlépem a határt, amiről tudom a szívemben – mert ezt senki nem döntheti el helyettem – de én tudom a szívemben, hogy ez hiúság. Mégis megteszem. Megvan rá az okom.” És amikor átlépjük ezeket a határokat, akármik is legyenek azok, akármilyen témában, megszomorítjuk Isten Szellemét, magunkat pedig megfosztjuk valamitől, ami pedig sokkal teljesebb és gazdagabb, mint amit jelenleg megtapasztalunk.

Közeledj Istenhez! Azt mondta: „Tegyetek próbára, és lássátok meg! Ha feláldozzátok ezeket a dolgokat énértem – tegyetek próbára – nem nyitom-e meg a menny kapuit, és nem árasztalak-e el benneteket áldással? Tegyetek próbára!” Akármivel is rendelkezel most, ígérhetem, hogy tízszer annyid is lehetne – tízszer annyi valóság az életedben, tízszer mélyebb kapcsolatod Jézussal. Nincs határ! Akármire is mutat rá most a Szent Szellem, azt kell követni! Számolj le azokkal a kis dolgokkal, amelyek most felbukkantak a lelkiismeretedben, amikor úgy mondtál vagy tettél valamit, hogy az nem volt helyes vagy bölcs, ami nem pont az volt, amit Jézus akart. Lehet, hogy levágtad az utat, megbántottad a testvéredet, kimondtál egy hiábavaló szót, jót nevettél egy durva tréfán vagy valami bolondságon. Amire a Szent Szellem felhívja a figyelmedet, azt hozd rendbe! Legyen nagyon rövid a számlád a Szent Szellemnél! Isten ezt meg fogja becsülni. Sokkal többre juttat el, mint amit valaha kértél vagy elképzeltél.

Ne az én akaratom

Jézus maga is megkísértetett. Ő maga is azt mondta: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!” Nézeteltérésbe került az Atyával! Ha azt mondom neked: „Azt teszem, amit te akarsz, nem azt, amit én”, akkor ez azt jelenti, hogy nézeteltérésbe kerültünk, de alávetem magam a te akaratodnak. Ez a mondat csak egyedül ezt jelentheti! Eltérő véleményünk volt, más döntést akartunk hozni, de mégis alárendelem magam a te döntésednek.

A Jézusban való élet sem mentes a konfliktusoktól. A Galata 5-ben, mielőtt a Szellem gyümölcseiről beszélne, Pál azt mondja, hogy a test és a szellem egymás ellen tusakodnak. Harc folyik a test és a Szellem között. Ahogy a Róma 8 fogalmaz, ha az elmédet a test cselekedeteinek adod át, meghalsz. Ha viszont a Szellemnek adod át az elmédet, élni fogsz. Előttünk a lehetőség, hogy olyan életünk legyen, ami valóban élet.

Egyértelmű, hogy harc folyik. „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”

„Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét”, hogy amikor jön a támadás, „megállhassatok.”

„A Jézus iránti engedelmesség szilárd sziklájára építsetek, hogy ha jönnek a viharok, megmaradjatok.”

Ehhez hozzá tartozik az a folyamat, hogy hiszünk Jézusban, az Ő igazságában állunk, és összhangban élünk azzal az élettel, amit Ő élt, és azokkal az igazságokkal, amiket Ő tanított. Mivel szeretjük Jézust, közeledünk Hozzá és az Útjaihoz. Vele együtt akarunk élni, ezért egyetértésben járunk Vele ahelyett, hogy saját utat készítenénk. Jézus az Út, ezért Hozzá futunk nézeteltérés esetén. Akaratunkat alávetjük az Övének, amikor konfliktus támad. Lesznek ilyen konfliktusok, de mi az Ő kezébe tesszük.

„Az Ő fénye mellett elhomályosul minden.” Ahogy Jézusra nézünk, átváltozunk dicsőségről dicsőségre. Ha alárendeljük magunkat Neki, az Ő élete árad bennünk.

Válaszolj Neki!

Jézus követése nem arról szól, hogy elvonulunk az imakamránkba, csak ülünk ott, nézünk magunk elé, és elmélkedünk. Jézus sem ilyen volt, nem igaz? Csak nézett volna maga elé, és elmélkedett volna? Nekünk Jézus a mérce. Ismét: „Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, úgy kell járnia, amint Ő járt.” Jézus követésének folyamata tehát nem azt jelenti, hogy mi tétlenek vagyunk, és hagyjuk, hogy valamiféle Szellemi Lény cselekedjen helyettünk.

Ne feledjük, Jézus azt mondta: „Nem teszek semmit, amit nem látok, hogy az Atya tenné. Csak azt teszem, amit az Atya tesz általam.” Bár mindig békessége volt, Jézus nagyon elfoglalt életet élt. Sokak életet megváltoztatta. Kétezer évvel később is életeket változtat meg. Nem volt kérdés, és ma sem az, hogy munkálkodik-e. Amit Jézus tett, válasz volt arra, amire az Atya indította. Jézus nem ragadott ki a Szentírásból gondolatokat, tanításokat és parancsokat, hogy azokat törekedjen betölteni, aztán „izguljon” azon, hogy az Atya valahol messze elégedett legyen vele. Nem ilyen volt az élete. Figyelt és válaszolt Neki.

Az önfeláldozás nem az „elkötelezettségből” fakad. Az önfeláldozás abból ered, hogy meghalljuk Isten hangját, és az Ő kezére bízzuk magunkat. A pénzügyeinket…az időnket…egy telefonhívást…egy bocsánatkérést, amihez semmi kedvünk. Ha Jézust követjük, „munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt”.

Megismerni Isten akaratát

Hogyan ismerhetjük meg „Isten jó, kedves és tökéletes akaratát”? „Szánjátok oda a ti testeteket élő áldozatként”, „ne szabjátok magatokat e világhoz”, így „elváltoztok a ti elméteknek megújulása által”, és megismeritek az Ő akaratát (Róma 12:1-2).

Fel kell adnunk a világ dolgaihoz való ragaszkodást és késznek kell lennünk hallgatni Rá, ahhoz, hogy eggyé váljunk Krisztussal, és egységben legyünk az akaratával. Ha így teszünk, „átváltozunk” – mert Őrá tekintünk, odaszánjuk testünket élő áldozatként, és elutasítjuk, hogy olyanok legyünk, mint a világ, úgy cselekedjünk, mint a világ, úgy beszéljünk vagy ugyanazt tartsuk értékesnek. Ha ugyanúgy értékelünk egy CD-lejátszót, ahogy a világ, akkor nem leszünk képesek megítélni Isten jó, kedves és tökéletes akaratát. Ha úgy értékelünk egy autót, ahogy a világ, akkor nem leszünk képesek meghallani Isten hangját. Ha úgy értékeljük a külsőnket, ahogy a világ, nem tudjuk meghallani Isten hangját. Ha a világ bálványaihoz ragaszkodunk, megfosztjuk magunkat attól a képességtől, hogy egységben járjunk Vele. Megtanulunk megnyugodni Benne és Rá nézni, amikor a test kívánságai ostromolnak bennünket. Nyugodtak vagyunk, ha az emberek véleménye szembeszáll velünk, még ha az fenyeget is, hogy világunk összeomlik az emberek gyűlölködése vagy saját kudarcunk miatt. Amikor ezek a dolgok ellenünk hadakoznak, mi Benne találjuk meg az életünket és reménységünket, békesség lesz a részünk, igazság, győzelem, érettség és növekedés.

Ha szeretjük Istent és közel maradunk céljaihoz, „mindent a javunkra fordít”,. Ha Belé kapaszkodunk mindenen keresztül, még saját kudarcunkban is, Magához von bennünket, és mindent a javunkra fordít, amit az ellenség valaha a kárunkra szánt. A múltad gyengeségeit a jövőd erősségévé fogja tenni. Amivel a Sátán el akart pusztítani, éppen azzal fog győzelmet adni neked a Sátán felett, ahogy segítesz másoknak magad körül, hitre vonsz másokat is, és fogékonnyá válsz olyan dolgokra, amiket mások soha észre se vennének.

Isten legyen a Reménységed, Kősziklád, Erősséged, Menedéked, Igazságod, Utad, Kenyered, Életed, Világosságod! Hadd legyen Ő mindez a számodra, amikor kudarcot vallasz, kísértés ér, vagy összedől a világ körülötted! Benne találd meg a megelégedettséget, az igazságodat, a kinyilatkoztatást, az üdvösségedet. Nem fenyeget semmilyen kockázat, ha Ő válik mindezzé a számodra, ha Hozzá ragaszkodsz, és Benne hiszel teljes szívedből, mert megígérte, mert Ő az „Igen” és az „Ámen”, mert Nála vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai – akkor semmi nem árthat neked! Akkor „szilárd leszel, és rendíthetetlen”. Halál, hol a te győzelmed? Hol a te fullánkod?

Látod már? Megpillantottad? Ő az Életünk!

Jó és Rossz vagy Élet és Halál?

Jézus követése mindig sokkal inkább az élet keresését jelentette, nem pedig a jó és rossz megítélését. Az Őt körülvevő tömeg nagy részének szemében Jézus „jó” volt, amikor jóllakatta emberek ezreit, de „rossz” volt, amikor azt kérte, hogy egyék az Ő testét. Emberileg igazuk is volt! Nyilván jó dolog enni adni az éhes embereknek, de rossz – ízléstelen, vulgáris, sőt nagyzolással határos – azt kérni, hogy mások belőled táplálkozzanak. Így aztán Jézus népszerűsége megcsappant és egyre fogyott, ahogy a tömeg először jónak, majd rossznak kezdte tartani. Jézus valódi követői azonban más mérce alapján hozták a döntéseiket. Amikor mindenki más hátat fordított kemény tanításainak, és Jézus felajánlotta, hogy ők is elmehetnek, Péter így foglalta össze válaszukat: „Ki máshoz mehetnénk? Nálad van az élet!” Csak akik az élet alapján döntenek, azok fogják Jézust mindvégig követni.

Szinte mindenki, aki ismeri a Bibliát, különbséget tud tenni a között, amit jónak, és amit rossznak gondol – ezért is van csak az Egyesült Államokban sok száz különböző felekezet és több tucatnyi szekta. A jóról és rosszról mindenkinek megvan a saját mércéje, amit a személyisége, becsvágya és adottsága határoz meg. Építhet valaki például egy egész felekezetet egy konkrét dolog – mondjuk a misszió – köré, mert egy embernek erre van ajándéka. Kihangsúlyozhatja azt az ajándékot, és egy sereg ember köré csoportosul. Végső soron ezt fogják képviselni: a missziót. Egy másik csoport az üdvösségre összpontosít, egy harmadik pedig a csodákra, és így tovább. Szépen végigmehetsz a felekezetek listáján, és látni fogod, a hívők adott csoportja mire fektette a hangsúlyt a keresztyénség központi jellemzőjeként. A fókuszban mindig egy dolog áll, amit Krisztus ad – nem pedig Krisztus Maga!

Az individualista felfogás azonban, amit arról alkotunk, hogy mi „jó”, és mi „rossz”, nem ösztönöz arra, hogy Isten Szelleme által járjunk. Aki így jár és első alkalommal találkozik más hívőkkel – nem tudva semmit a tanításukról vagy szokásaikról – nem fogja megvizsgálni a származásukat, milyen felekezetben nőttek fel, és nem is kérdezi ki őket a teológiájukról, hogy meglássa: pontosan a helyes dolgokban hisznek-e, ahogyan valaki meghatározta, mi a „helyes”. A Szellemtől vezérelt hívő nem „jót” vagy „rosszat” fog keresni, hanem életet vagy halált. A hitelvi tanítás vagy gyakorlat minden részlete működni fog, ha mindkét hívő az életben jár. Túl sokszor akkora félelem ébred a szívünkben, amikor meglátunk valamit, ami nem néz ki elég „jól” a szemünkben – talán valami hitelvi kérdést – hogy azon kezdünk lovagolni, és falakat építünk rajta. Pedig az egyedüli kérdés az élet és halál kérdése, minden más dolgot meg lehet oldani.

Ha az életből kiindulva munkálkodunk, mindent meg tudunk oldani; bármilyen hitelvi vagy teológiai vagy eszkatológiai kérdést. Akkor viszont semmit nem fogunk elérni – 2000 év már csak elegendő bizonyíték erre – ha megköveteljük, hogy mindenki megfelelő gondolatmenetet válasszon, pont a megfelelő tanításokban higgyen, és pont a megfelelő dolgokat tegye ezekkel kapcsolatban. Ilyen alapon nem jöhet létre valódi egység! Ha a Jó és a Rossz Tudásának Fájáról próbálsz enni – ez és ez a tanítás, ez a felekezet és ez a teológiai felépítmény helyes, és csak ilyen írásmagyarázati elv alapján szabad a Szentíráshoz közelíteni – akkor meghalsz, és mások is meghalnak miattad.

Hadd tegyem azért hozzá: Ha az élet alapján munkálkodsz, akkor az életre fogsz vágyni, azt látod és azt ragadod meg, és leteszed az életedet azért, amiről úgy érzed, hogy az Krisztus élete és jó illata. Minden mást utálatosnak találsz. Nem tudsz közösséget vállalni azzal, ami nem élet, akármilyen helyesnek tűnik is intellektuálisan. És észre fogod venni, hogy sok ellenséged van. Sőt, három évet adok neked, ha valóban az Élet Fája alapján élsz, hogy megöljenek miatta. Jézusnak, aki úgy szeretett és kiállta a próbát, mégis csak 36 hónapig maradt ideje. Megölték, mert így élt. Jézus nem az igeértelmezésük alapján ítélte meg az embereket. Nem a teológiájuk alapján ítélte meg őket. Nem is sokat beszélt ezekről a dolgokról. Néhány alapvető dologgal kapcsolatban mondott ilyeneket: „Ja, ami azt illeti, fiúk, van feltámadás. Nemsokára be is bizonyítom.” Helyreigazította a szadduceusokat ezen a ponton. Nem beszélhetünk a hitelvi tanítás teljes hiányáról, de nem erre összpontosított, miközben élte élete napjait.

Jézus az életre törekedett. Ami élet volt, azt be tudta vonni a helyes teológiába. A szombat Ura kész volt átvenni a szombat meghatározását a követőivel. Azok viszont, akik helyesen szedték ízekre Isten Igéjét eredeti héber nyelven, és gondosan megtartották a szombatot, többségük meghalt a bűneikben, és a pokolba jutott! Nem számított, mit gondolnak az eredeti héberről! Elutasították az életet, mert a Tudás fájáról akartak enni. Buzgón tanulmányozták az Írásokat, mert azt hitték, hogy abból élet származik – de nem így lett! Jézus volt az élet. Az írástudók és törvénytudók bűneikben haltak meg, mert elvetették Istennek az életükre vonatkozó célját, ahogy Jézus egyértelműen kijelentette nekik.

Ezért hát, ha semmi mást soha nem is tanulsz meg, azt tanuld meg, hogyan tehetsz különbséget élet és halál között! Ha az embereket a jó és rossz, helyes és helytelen, igaz és hamis tudása alapján ítéled meg, ilyen alapon el fogsz utasítani olyan embereket, akik pedig Isten szeme fénye, és tárt karokkal fogadsz olyanokat, akiket Isten utálatosnak tart. Ezzel szemben, ha az élet illatát keresed, a Krisztus életének édes illatát, bármit meg tudsz oldani másokkal, ahogy együtt járjátok utatokat, mert mindkettőtöknek ez van a szívében. Mindketten szeretitek Isten Igéjét, és az Ige Istenét, és együtt járjátok az utat, meglátva közben a Völgynek Liliomát, Sáronnak Rózsáját és Libánon Cédrusait. Egyszerűen élvezni fogjátok ezt a teológiának nevezett dolgot, és egyre növekedtek a Krisztus gazdagsága mélységének megértésében. Szeretni fogjátok. Együtt fogtoklakmározni belőle az utolsó falatig. Az lesz a reggelitek, ebédetek, vacsorátok és éjféli nassolásotok; a szeretet és az élet kalandja. De próbáld meg ugyanezt egy olyan emberrel, aki a Tudás fájáról eszik – kikaparja a szemedet! Nem telik sok időbe, és rá fogsz jönni, hogy teljes képtelenség együtt járnotok, akármilyen helyesnek is hangzik hitelvi látásának minden egyes pontja.

Így húzd meg a vonalat – Szellemben inkább, mint testben! Krisztus illata körül húzd meg a vonalat! Észre fogod venni, hogy képtelen vagy egy igában lenni valakivel, akinek lehet, hogy van 47.000 csodálatra méltó tulajdonsága, valami mégis hiányzik belőle. Másfelől viszont észreveszed, hogy valaki, akiben 47 jó dolog sincs összesen, mégis illatot áraszt, ahogyan éli az életét. Amikor valamilyen akadályba ütközik, meglátod, hogy a maga egyszerű módján ártatlan, édes arcot fordít Jézus felé. Inkább az ajkába harap, minthogy zúgolódjon, és még az ellenségeskedés közepette is könnyes szemmel mosolyog, és Jézusra néz. Azt mondom, a teológia kialakul, ha valaki tényleg Jézusban él, ha Jézus az Élete és a Mindene.

„Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelen…”

„Akik vágyva várják az Ő megjelenését…”

Az Ő megjelenésének eszkatológiáját is ki tudjuk bogozni, ha mindannyian vágyva várjuk azt a megjelenést, és odaszánjuk magunkat, hogy változtassunk bármin az életünkben, ami közénk és Közé áll. „Akiben megvan ez a reménység (az Ő megjelenése), mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta”. Tudunk együtt mozdulni ilyen vonalak mentén azokkal, akikben ott van Krisztus élete.

Ez a közösségvállalás eldöntésének alapja: Krisztus Élete.