Szabadulás a falaktól

4/8/2003

Abban a világban, ahol élünk, Jézus teste szinte minden országban részekre szakadt. Sokféle oka van ennek: néha bizonyos emberek büszkesége vagy ambíciói okozták, néha a tanítások nagy különbözősége miatt váltak szét az emberek. Jézus teste sok esetben személyes problémák miatt oszlik meg, amikor emberek összeütközésbe kerülnek és utána elfordulnak egymástól.

Jézus iránti elkötelezettségünk és feladatunk megszabadulni a falaktól és akadályoktól. Jézus azt akarja, hogy Krisztus Teste EGY legyen az egész világon (Ján 17). Néhány dolognak azonban meg kell változnia ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Félre kell tenni az önzésünket és büszkeségünket. Össze kell jönnünk ahhoz, hogy megértsük Jézus tanítását—együtt, nem elkülönülve. Mindannyiunknak készségesnek és alázatosnak kell lennünk ahhoz, hogy tanulni tudjunk egymástól.

Jézus teste széttagozódásának másik oka az emberek vágya egyházuk elnevezésére. Ha egyedül a Bibliát nézzük, akkor valójában azt látjuk, hogy az igazi egyháznak soha sem volt semmilyen neve. A Bibliában nincs „Baptista egyház”, sem „Apostoli”, sem „Nazarénus”, sem „Mennonita”, sem „Karizmatikus”—semelyik sem. Az Újszövetségben csak Jézus Testéről van szó.

Amikor a Bibliában az egyházakról olvasunk, többféle névvel is találkozhatunk, de ezek leíró jellegűek és nem elnevezés.

Az egyházat hívhatják „Isten Korintusban lévő egyházának” vagy „az elsőszülötteknek”. Ezek ugyanazt takarják. (…)

Van még erő a vérben? Szét kell válnunk az elnevezések miatt? Szükséged van másra, mint Jézus nevére? Nincs más név mennyen és földön, ami által az ember megmenekülhet. Nincs szükségünk arra, hogy „Baptisták”, „Mennoniták”, „Apostoliak” vagy „Hetednapi Adventisták” legyünk. Arra van szükségünk, hogy Jézust és egymást szeressük. Ez minden. VAN erő a vérben, és semminek sem szabad elszakítania minket egymástól. Ha megoszlás van közted és köztem, az csak amiatt lehet, mert az egyikünk nem akarja szeretni Jézust és engedelmeskedni neki. Ez választhat el minket egymástól. Ez egyben az egyetlen dolog is, ami elválaszthat minket testvéreinktől. Ha azt vallod, hogy „baptista” vagy és én pedig „hetednapi adventista” vagyok, akkor szakadás van közöttünk, és ez megszomorítja Jézust. Ha együtt éljük az életünket és gondoskodunk egymásról—bármi elnevezés nélkül (mint például „Baptista” vagy „Hetednapi Adventista”), akkor együtt tanulhatjuk, hogyan szeressük Jézust és hogyan engedelmeskedjünk Neki. Ha azonban különböző elnevezéseink vannak, akkor ez nem lehetséges EGYÜTT.

Mi a neve az egyházadnak?

A mi drága Jézusunk kedvéért nem szabad, hogy válaszfalak legyenek. Pál így ír: „Átkozott, aki nem szereti az Urat”. Meg kell szabadulnunk a falaktól, az akadályoktól, és az elnevezésektől. Ha van egyház a városotokban és van erő a vérben, akkor mi keresztények együtt tudunk lenni bármilyen elnevezés nélkül. Az egyháznak, amihez mi már több, mint tíz éve tartozunk az Egyesült Államokban tényleg sosem volt neve. Ha valaki megkérdez bennünket: „Mi a neve az egyházatoknak?” azt mondjuk, „Mi szeretjük Jézust.” Ha ők baptisták és nem tekintenek versenytársnak, akkor nincsenek falak, és arra hívom őket, hogy ők is nagyon szeressék Jézust, elnevezések nélkül. Amikor valaki megkérdez egyik gyermekünket „Melyik egyházba jártok?, nem tudja, hogyan válaszoljon erre. Talán csak azt tudja mondani, hogy „Mindenki, akit ismerek szereti Jézust”. Vagy gyermekeink csak azt kérdezik: „Mire gondol?” Ők részei az Egyháznak minden nap. Nem eljárnak egy egyházba, hanem ők az Egyház. Gyermekeink tudják ezt a szívükben, még akkor is, ha nagyon kicsik.

Nagyon fontos, hogy ne legyenek elnevezések az életünkben. Ennek veled kell elkezdődnie és azokban az életekben, amelyeket te tudsz elérni a vallásos világban. Kérleld őket, hogy szívből törekedjenek arra, hogy ne legyenek falak és akadályok. Ha van még erő a vérben, akkor nem szabad falaknak lenniük. Ha nevünk van—amire nincs példa a Bibliában, az falakat emel.

Néhány ember így beszél: „A mi nevünk benne van a Bibliában. A mi egyházunkat ’Isten Egyházának’ hívják, és a Biblia azt mondja, hogy Korintusban az Egyházat ’Isten Egyházának’ nevezik. Tehát nekünk biblikus nevünk van.” De ez nem jó gondolkodás, mert Pál nem elnevezést adva szólítja meg az Egyházat. Ő ezzel azt fejezte ki, hogy „Ez az az Egyház, ami Isten tulajdona.” Ez nem „Korintusi Isten Egyháza” volt, hanem inkább Isten népe, amely Korintus városában él. Ez tehát leírás volt , nem pedig elnevezés, és a keresztényeknek ugyanezt a csoportját még két-három más néven is megszólította. Mivel ez egy leíró jellegű megszólítás, ezért több más név is használatos az egyházra. Ha nevet adunk magunknak és azzá a névvé válunk, akkor Jézus vérét megtapostuk, mert falakat emeltünk köztünk és más emberek között, akik szeretik Jézust. A legjobb válasz arra a kérdésre „Mi a neve az egyházadnak”, azt mondani „Szeretem Jézust. Te is?” Ez a legjobb válasz. Akkor nincsenek többé akadályok—kivéve szeretik-e Jézust vagy sem. Ez Isten és a Biblia útja. Minket nem nevek választanak el. Ahogy az apostol mondja „Gyermekeim, szeressétek egymást.” Mi ezt tesszük. Nem büszkélkedünk a mi „egyházunkkal”, hanem férjünkkel, Jézussal. Ámen?

Egyik ismerősöm beszélgetett egy „pásztorral”. A pásztor nagyon megütközött azon, mikor ez a személy azt mondta neki, hogy ők az egyház. A pásztor úgy értelmezte az egyházat, hogy az egy épület, ahová eljárnak vasárnap reggel. Ha valaki megkérdez téged, milyen „egyháznak” vagy a tagja, kérheted Istent, adjon bölcsességet, hogyan válaszolj e kérdésre. Százféle különböző válasz létezik. Az Újszövetséget olvasva láthatod, hogy a korabeli hívők is százféleképpen válaszolhatták meg ezt a kérdést, mert nem volt egy bizonyos nevük. Ha kéred Isten bölcsességét a kérdés megválaszolásához, Isten meg tudja mutatni neked, mit mondj. Ha van elnevezésed és megkérdezik tőled „Melyik egyház tagja vagy?”, akkor csak egy válaszod van erre—az elnevezés maga. Ha nincs elnevezésed, akkor tudsz nekik segíteni közelebb jutni Jézushoz—elmagyarázva nekik, hogy Jézus élő és az Ő Teste az Egyház. Az nem valami, ahova eljárunk, hanem, ami ti vagytok. Ez egy Család, nem egy szervezet. Mindezeket mondhatod, ha megkérdezik, melyik „egyház” tagja vagy—ha azonban van elnevezésed, akkor nem fognak hinni neked. Azt fogják gondolni, hogy te is csak olyan vagy, mint mindenki más, akik eljárnak egy épületbe, kivéve, hogy te talán más dolgokban hiszel, mint ők. De ha nincs neved, úgy ahogyan a Bibliában lévő egyháznak sem volt semmilyen különös neve, akkor ha megkérdezik az „egyházad” nevét, akkor beszélhetsz nekik Isten csodálatos Családjáról és Testéről, és az Ő népében megelevenedő Életéről. (…)

Szeretni az embereket, de gyűlölni a keveréket

Bár az Egyháznak a Bibliában nincs sajátos neve, ami megkülönböztetné más, egy városban élő keresztényektől, de létezik a helyi Egyház. Ezt azért mondom, mert fontos, hogy szoros kapcsolatunk legyen egymással. Az Egyesült Államokban a keresztény berkeken belül sokszor háromféle helyzetben találhatók a hívők.

Vannak hívők, akik elnevezésekkel rendelkező felekezetek tagjai. Jó emberek is vannak köztük, éppúgy, ahogyan kevésbé jók is.

Vannak olyanok is, akik kijöttek a felekezetekből, de nem adták oda az életüket más hívőknek, s így elkülönültek. Szeretik Jézust és hisznek az igazságban, de szükségük lenne társakra a mindennapi életükben. Az Írás azt mondja, hogy bátorítsuk egymást nap, mint nap, míg tart a ma. Ha nem bátorítjuk egymást naponta, akkor a szívünk megkeményedhet és megcsalhatjuk magunkat. (Zsidó 3:12-13)

Vannak olyanok is, akik minden nap összekapcsolják az életüket. Ők nem tagjai felekezeteknek, de szeretik azokat az embereket is. Odaszánják magukat egymásért minden nap, és ők az Egyház. Nem járnak el céltalanul mindenfelé (értsd: különféle felekezetekbe). A Biblia szerint ők egybeilleszkednek és összeforrnak különféle kapcsolatok segítségével (Ef 4:16).

Ha az egyik tag szenved, akkor mind szenved. Ha az egyik tag boldog, akkor mindegyik örül (1 Kor 12 ). Együtt járnak s kelnek. Ez az egyház, de név vagy épület nélkül (vagy bármi nélkül, ahova csupán elég eljárni) és a tagjai részt vesznek egymás életében, szeretve egymást minden nap.

Tehát háromféle helyzet van. A legtöbb ember az első helyzetben átjut ugyanazon a ponton. A legtöbbünk Jézussal valamilyen felekezetben találkozik, melyből néhány jó dolog is származik.

Néhány érzékeny lelkületű ember lát dolgokat, amikkel nem tud együtt élni a felekezetekben. Jézus azt mondja, a langyost kiköpi a szájából. (Jelenések 3:16). Némely felekezetben vannak buzgó (angolul: „forró”) emberek és vannak „hidegek”. Ha összekevered a forrót a hideggel, mi lesz belőle? Langyost nyerünk. Jézus előtt nem kedves a langyosság, s ha valaki Jézushoz hasonlóan gondolkozik, neki is nehézséget jelent az olyan helyzet, ahol ilyen keveredés uralkodik. Csak akkor elégedünk meg a keverékkel, ha nem kapcsolódunk össze Jézussal, hiszen Ő nem szereti az elegyet. Ez egy nagyon komoly nehézséggel szembesít minket. Szeretjük az embereket, szeretnénk segíteni és szolgálni, és nekünk is szükségünk van rájuk. De nem tudjuk, mit kezdjünk a keverékkel. Néhány kereszténynek ott kellett hagynia ezt a helyzetet: vagy kirakták őket soraikból vagy ők maguk hagyták el szomorúan a csoportot és most magukban vannak. Szeretnénk őket arra bátorítani, hogy mihamarabb legyenek mindennapos részesei más engedelmes hívők életének és ne maradjanak sokáig egyedül. Szükséges imádkozni a felekezetekért és az azokban lévő bizonyos emberekért, de a falaknak le kell dőlniük és a langyosságnak meg kell szűnnie. Az írás azt mondja: távolítsd el a kovász a tésztából( 1Kor 5:6-8) Ez a mi célunk is, segíteni eltávolítani a kovászt a tésztából.

1. Ez a szöveg egy Afrikában, egyszerű emberek körében tartott beszéd leirata, ennek tudható be a stílusa (egyszerű mondatok, sok ismétlés stb.).